A Gyermek Jézus bemutatása
2023. február 2. Évközi negyedik hét – csütörtök
Urunk Bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony

Evangélium:
Lk 2,22-40
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Bevezető ima: Uram, nyisd meg szívemet, hogy beléáradjon szívedből Szentlelked ereje. Szeretném lelkesen hordozni, mint a szívemből kiáradó fényt családomra, barátaimra, és minden emberre. Szereteted tüze által akarom megmutatni mindenkinek, hogy Te vagy az igazi fény, dicsőség és ragyogás. Bárcsak betöltene engem az irántad való tökéletes szeretet!

Kérés: Uram, segíts, hogy megértsem keresztségem igazi értelmét, amikor elmélkedem arról, ahogyan megszentelődtél a templomban és a keresztfán.

Elmélkedés:

1. Miért ajánlják fel Istennek azt, Aki már az Övé? Elmélkedjünk erről a jelenetről Isten szemszögéből. A Fiú, most mint történeti személy, először lép be a templomba. A Fiú belép Atyja házába. A tökéletes Bárány, aki fenségesebb minden szentélynél, megengedi, hogy felajánlják itt, az ember építette helyen, amelyet azoknak a jeleknek az emlékére emeltek, amelyek a rá való várakozásról szólnak. Az Igazi Bárány megérkezett a felajánlás helyére. A templom elsősorban az áldozat helye Isten jóindulatának elnyeréséért. A jámborság helye, hogy megszabaduljunk a bűn örökségétől, az imádság helye, hogy méltó tiszteletet és dicséretet fejezzünk ki az egy igaz Isten előtt. A mai ünnepen Mária karjában érkezik az egyetlen méltó áldozat; mert nélküle nincs értelme semmilyen áldozatnak, akár szent rítusról, akár személyes életünkről van szó.

2. Mária teljes önfelajánlásának megújítása. Most elmélkedjünk a jelenetről a Szűzanya szíve szerint. Az egyszerű felszentelési szertartás szerint a Fiú elismeri, hogy az Atyához tartozik, de ezt az elismerést a Szűzanya közvetíti azzal, hogy betartja a rituális előírásokat. De mégis, ki lehet ennek a gyermeknek a szószólója? Szólhat bárki is igaz szívvel arról, hogy Ő a lelkekért kíván szenvedni? Mária tiszta és alázatos szíve az Ő szószólója, az önfeláldozás és adakozás nyelvén beszél, amikor az előírt szavakat mondja. „Értük felajánlom magamat.” A világ számára közvetíti Mária azt, amit a Fia közölt vele, aki test a testéből. Mindennapi életünkben a Krisztussal való egység az apró eseményeknek is nagy jelentőséget ad. Kegyelemből egy test vagyunk, ez lehetővé teszi, hogy az Ő nevében küldetésünknek szenteljük magunkat. Cselekedeteink forrása Krisztus élő jelenlétének hatalma, Ő irányítja szívünket és akaratunkat.

3. „Mindent, ami vagyok, mindent, amim van, neked ajánlom fel, Uram.” Most elmélkedjünk Krisztus keresztfán függő testének igazi templomáról, ahol minden megszentelés tökéletessé válik. Krisztus megengedi, hogy kimondjuk az Ő szívéből szóló szavakat. Ha hűségesek vagyunk keresztjéhez, akkor idővel beszédünk és cselekedeteink is tökéletesebbé válnak. A keresztségi fogadalom arról szól, ami Krisztus szívében van, azért, hogy szavai szívembe hatoljanak, hogy kőszív helyett új szívem legyen. Úgy szeretnék élni és szólni, ahogyan Krisztus: tisztán, szegényen, engedelmesen. Az, hogy meghaltam a bűnnek és önzésnek, elvezet Isten Országa új emberének feltámadásához a Krisztus oldalából kiáradó Szentlélek tüze által.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, tedd lelkemet templommá, mely vágyakozik arra, hogy belépj hozzám! Szívem falait díszítse a tisztaság, őszinteség és igaz törekvés mindenben, amit mondok és cselekszem. 

Elhatározás: Ma a szentmisében megújítom a Krisztus Szíve iránti személyes odaadásomat, és megemlékezek minden megszentelt életű férfiről és nőről szerte a világon, akik ezen a napon újítják meg szerzetesi fogadalmukat – Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét 1997-ben Szent II. János Pál pápa a megszentelt élet napjává nyilvánította.