Ki az úr életem hajójában?
2023. január 28. Évközi harmadik hét – szombat
Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító

Evangélium:
Mk 4,35-41
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Bevezető ima: Uram, Jézusom! Hiszem, hogy Te is ott ülsz életem bárkájában. Szeretném, hogy erős legyen a beléd vetett hitem. Hiszen Te biztosan megtartod ígéreteidet, és minden benned bízó gyermekedet elvezeted a Mennyország kikötőjébe.

Kérés: Uram, add, hogy növekedjek a hitben!

Elmélkedés:

1. Áthajózni a túlpartra. Tudjuk, hogy nem maradunk örökre itt. Van egy másik part, amely a mi otthonunk. Krisztus azért jött, hogy emlékeztessen minket erre, és megmutassa, hogyan tudunk eljutni oda. Felveszem-e Jézust a bárkámra, és engedem-e, hogy megmutassa, mit kell tennem? Vagy jobban bízom önmagamban, saját képességeimben és döntéseimben? Akarok-e teljesen Jézusra hagyatkozni, akinek megvan a hatalma arra, hogy az életemet fenyegető veszélyektől megóvjon és megszabadítson engem?

2. Mester, odaveszünk! Krisztus időnként megengedi, hogy az olykor legyőzhetetlennek tűnő nehézségek ide-oda dobálják a bárkámat. Az, hogy Jézus a bárkámban ül, még nem jelenti azt, hogy minden gond nélkül fog menni. De tudnunk kell, hogy Ő a nehézségeink idején is jelen van. Meg kell kérdeznünk Őt, hogy mire akar ezek által tanítani minket. Ha a kísértések közepette közelebb kerülök Krisztushoz, az az isteni kegyelem műve. Mégis sokszor tapasztalom, hogy a nehezebb időkben a Krisztusba vetett bizalmam elillan. Még nem tanultam meg, hogy „az Istent szeretőknek minden javukra szolgál.” (Róm 8,28).

3. A szél és a tenger ura. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Krisztus megnyerte a végső csatát! De megengedi a nehézségeket utam során, hogy növekedhessek az érte való odaadásban. Ha az élet fáj, és oly reménytelennek tűnik minden, akkor a bűn és a halál legyőzőjébe vetett hitemet kell elmélyítenem. Ő fogja megírni életem utolsó fejezetét. Ő fog engem a biztos kikötőbe vezetni. Benne való hitemet úgy erősíthetem meg, hogy tekintetemet az Ő ígéreteire és jelenlétére szegezem. 

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, tudom, hogy erősíteni akarod hitemet, ezért nehézségeket is megengedsz az életemben, hogy megértsem: rajtad kívül nincs senkim, akihez fordulhatnék. Segíts, hogy az életemben adódó nehézségeket arra tudjam használni, hogy egyre tökéletesebben Rád bízzam magamat! 

Elhatározás: Imádkozom a kegyelemért, hogy valóban gyermekként tudjam rábízni magamat Istenre.