Fény a világnak
2023. január 26. Évközi harmadik hét – csütörtök
Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Evangélium:
Mk 4,21-25
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt velem a mai imában, és kapcsolatunk elmélyítésére hívsz. Hálás vagyok Neked, hogy mindig kinyújtod felém karod, és meghívsz a barátságodra. Nagyon megtisztelő számomra, hogy a Teremtő jön el teremtményéhez. Remélem, mindig nagylelkűen tudok válaszolni szeretetedre.

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy mindig együtt tudjak működni sugallataiddal!

Elmélkedés:

1. Engedd, hogy Krisztus fénye világítson rajtad keresztül! Jézus ebben a példázatban nagyon találó képet használ annak kifejezésére, hogy mi történik, ha valaki nem használja Istentől kapott ajándékait arra, hogy másokat is a Fény köré vonzzon. A véka alá rejti a fényt, ha az Istentől kapott adottságait csak saját kényelmére vagy vágyainak kielégítésére használja. Milyen csodálatos ezzel szemben Istennel együttműködő, engedelmes lelkeket látni! Olyanokat, akik ismerik Istentől kapott ajándékaikat, és engedik őket ragyogni. Ez tükröződik a szemükben, a mosolyukban és minden tettükben. Vegyük példaként Szent II János Pál pápát vagy Teréz anyát. Az olyan emberek, mint ők, mindent olyan nagy békességben és örömben tettek, hogy puszta jelenlétük is arra ösztönzött sokakat, hogy példájukat kövessék.

2. Nagylelkűség. Krisztus azt tanítja, hogy ha nagylelkűek vagyunk Vele, Ő is nagylelkű lesz velünk. Még ha csak keveset adunk is neki, Ő sokkal többet ad vissza. Milyen nagy az öröme annak, aki egészen Krisztusnak ajándékozza magát! Ezt látjuk a szenteken is. Egyre többet és többet adnak életükből Krisztusnak, feláldozva saját kedvteléseiket, szórakozásaikat, hogy minél több idejük jusson arra, amit Isten kér tőlük. Látható nehézségeik mérhetetlen nagy örömmé válnak, egyrészt, mivel teljesítik azt a hivatást, amire Isten teremtette őket, másrészt pedig mivel Isten hűséges ígéretéhez, hogy cserébe még nagyobb jutalmat ad nekik. Ez pedig Isten valóságos jelenléte, amelyet annál jobban megtapasztalunk, minél teljesebb közösségben élünk Vele.

3. „Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” Itt a „mérték” alatt a kapott krisztusi tanítás továbbadásáról van szó. Végül a számlát Isten a végső ítéleten egyenlíti majd ki: bőséggel ad vagy mindent elvesz. „Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” Ez az utolsó mondat nem a földi elszegényedésre vagy meggazdagodásra utal. Az a vagyon, ami itt nő vagy csökken, az Isten titkainak ismerete, az Isten Országában való boldog részesedés. Aki ezt megosztja másokkal: vagyis cselekedetei által azonosul az önmagát továbbajándékozó Istennel, az mindig egyre bővebben kap részt belőle. Aki azonban nem kapcsolódik be Isten önajándékozó szeretetáramlásába, az egyre jobban eltávolodik még attól az állapottól is, amilyen mértékben közel volt kezdetben Istenhez.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, olyan könnyű az egyszerűbb utat választani, és világosságodat véka alá rejteni. Tölts el apostoli buzgósággal, hogy legyőzzem lustaságomat! Add meg a kegyelmet, hogy akarjam szolgálni embertársaimat, és ezáltal közelebb vezessem őket Hozzád!

Elhatározás: Ma imában különösen is kérem Jézus kegyelmét, hogy növelje bennem az Ő önzetlen, önajándékozó szeretetét. Kérem az Istenben való mély bizalom ajándékát, hogy valóban higgyem: az a kincs, melyet Isten ad cserébe, felülmúl minden nehézséget.