A hit szemével
2023. január 21. Évközi második hét – szombat
Szent Ágnes szűz és vértanú

Evangélium:
Mk 3,20-21
Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért Kafarnaumba, Péter házába. Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.

Bevezető ima: Uram, Jézusom! Milyen öröm, tisztelet és dicsőség, hogy egy olyan Királyt szolgálhatok, amilyen Te vagy! Jézusom, Megváltó Istenem! Neked hatalmadban áll, hogy újjáteremts engem. Kérlek, a mai ima alatt folytasd bennem megváltó művedet! Szereteted tüzében égess el bennem mindent, ami nem Te vagy bennem, és formáld ki bennem a Te isteni erényeidet!  Köszönöm Neked, hogy az üdvösség útján vezetsz engem kegyelmeiddel!

Kérés: Uram, segíts, hogy higgyem: Nélküled semmit sem tehetek. Add, hogy mindenben kérjem a Te isteni segítségedet!

Elmélkedés:

1. „Az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.” Jézus megváltó küldetése élesen megosztja az embereket. Vannak, akik teljes bizalommal fordulnak felé, mert szívükben megérzik isteni kisugárzását, szeretetét és igazságát. Mások azonban, akiket a gőg sötét felhője borít be, nem képesek érzékelni Jézus isteni jóságát. Ők csak egy különcöt látnak benne, aki nem úgy cselekszik, mint amit ők „normálisnak” tartanak. Azonnal készen állnak az ítélettel: Jézus megháborodott. Ez a vád a mai napig állandóan eléri azokat, akik szívvel-lélekkel átadják magukat Krisztus követésének. Don Boscot például ellenfelei úgy akarták eltenni az útjukból – mert zavarta a lelkiismeretüket paptársuk szent és önzetlen élete – hogy erőszakkal az őrültek házába akarták juttatni. Ha hasonló vádakkal illetnek bennünket, ne csüggedjünk, hanem merítsünk erőt abból, hogy Jézust is ugyanígy vádolták.

2. Az Úr útjai. „Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Iz 55,8-9) Izajás próféta által Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy emberi értelemmel felfoghatatlanok az Ő útjai. Jézust a kortársai közül és a történelem folyamán mindig csak egy kisebbség értette meg: akiknek a szívét Isten kegyelme már megnyitotta szeretete titkainak befogadására. Hálát kell adnunk az Úrnak ezért a kegyelemért, és imádkoznunk azokért, akik rágalmakkal illetnek minket vagy Istent szívük értetlensége miatt.

3. Isten újjá teremtő kegyelme. Jézus a tizenkettőt vette maga mellé, akikről tudta, hogy szívükben megvan a nyitottság Isten felé. Ezért alkalmasak arra, hogy lépésről-lépésre befogadhassák azokat a kegyelmeket, melyek Isten hiteles követeivé formálják őket. Ez az az út, melyre Jézus bennünket is hív. Az ima által felemeljük szívünket és értelmünket Isten magasságaiba, és megengedjük az Atyának, hogy bűnös emberi voltunkból az Ő teremtő hatalmával új emberré formáljon minket. Teremtő Atyánk – ha imádkozunk – egyszerűen szívünkbe, akartunkba és értelmünkbe adja az Ő isteni tulajdonságait. A mi emberi erőfeszítéseink önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy új emberré váljunk. Kérjük és engedjük Őt cselekedni magunkban a mindennapi elmélyült imaidőnkben, és meg fogjuk tapasztani, hogy egyre jobban értjük és járjuk Isten útjait!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm Neked a hit ajándékát! Ez az ajándék drágább, mint maga az élet. Segíts másokat a hit szemével néznem, hogy odaadjam magamat nekik szeretetben és gondoskodásban, ahogy Te is tetted. Segíts őrülten szeretni Téged, amikor testvéreimet szolgálom.

Elhatározás: Imában elmélkedve igyekszem elmélyedni Izajás próféta szavaiban: „Az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr.” Mit mond nekem ez az üzenet a saját életemben?