„Íme, az Isten Báránya!”
2023. január 15. Évközi második vasárnap

Evangélium:
Jn 1,29-34
Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”

Bevezető ima: Jézus, köszönöm ezt az alkalmat, amelyben együtt lehetek Veled, Urammal és Istenemmel. Mindig Te keresel engem először. Már maga a vágy is irántam való szeretetednek gyümölcse és kegyelmed hatása a szívemben, hogy Veled találkozzam. Kérlek, növeld vágyamat, és add, hogy igazán mély és őszinte időt töltsek Veled a mai imában!

Kérés: Uram, segíts ugyanazzal a bátorsággal, alázattal és a Szentlélek iránti nyitottsággal tanúskodnom Rólad, ahogy azt Keresztelő János tette!

Elmélkedés:

1. János látta, hogy Jézus közeledik felé. Jézus felénk is állandóan közeledik. Miért? Mert szeret minket. Sohasem erőlteti ránk magát. Nem ront be az ajtónkon, és nem kényszerít arra, hogy elfogadjuk, vagy elismerjük Őt. Azonban mindig a közelünkben van, és végtelen türelemmel várja, hogy hívjuk be Őt az életünkbe. Mi fog történni akkor, amikor megnyitjuk életünk és szívünk ajtaját Krisztus előtt? Arra hív minket, hogy kilépjünk önzésünk, kapzsiságunk, élvezetkereséséünk és irigységünk szűk kereteiből. Elképzelhetetlen távlatokat tár fel, és szegényes, múló napjainknak új és gazdag tartalmat akar ajándékozni. Egy mindent felülmúló küldetést bíz majd ránk: hogy ne csak szavainkkal tegyünk tanúságot Róla, hanem azzal, hogy minden tettünkkel közvetítjük mások felé az Ő isteni szeretetét.

2. János tanúságot tesz az Isten Bárányáról. Amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik felé, felkiáltott: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Ez a megnevezés mély jelentést hordoz. Krisztus előtt 1500-ban, az egyiptomi fogság idején a zsidó házak ajtófélfáira kent vér, a húsvéti bárány vére mentette meg családjaikat a halál angyalától, aki az egyiptomiak elsőszülött fiait megölte. Ezáltal vezethette aztán Mózes a választott népet az ígéret földjére. Krisztus az Isten igazi Báránya, aki saját magát adja oda áldozatul, hogy kereszthalála által megmentsen miket, és a megígért Mennyországot megnyissa előttünk. János tanúsága alázatot követel. Saját tanítványai elhagyják őt, hogy Jézust kövessék. Én törekszem–e ilyen alázatosságra? Jézusról való tanúságomat saját érdekeim elé helyezem-e?

3. János a Szentlélek által ismeri fel Jézust. János tanúsága olyan meggyőző volt, hogy tanítványai közül sokan követték Jézust. János kezdetben azt mondta, hogy nem ismeri Jézust. Mit jelent ez a rejtélyes mondat? Jézus rokonaként biztos, hogy ismerte Őt, mégis csak a Szentlélek által ismerte fel Jézust, mint Isten választottját, akit az Atya kinyilatkoztatott a választott nép számára. A Szentlélek a mi életünkben is ugyanazzal a hatalommal akar hatni. Milyen világi kötődéseim és vágyaim akadályozzák bennem a Szentlélek hatását? Milyen félelmek tartanak távol attól, hogy hagyjam Őt magamban annyira munkálkodni, amennyire csak szeretne? Bízom-e Benne egészen, Benne, aki maga a szeretet?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy Te mindig közeledsz felém. Köszönöm irántam való szeretetedet! Olykor nem tudom, mit látsz bennem, Uram, de épp gyengeségemben és bűnösségemben akarok szeretetedre szeretettel válaszolni. Segíts, hogy a Szentlélek ajándéka által irántad való szeretetem bátor és lángoló legyen!

Elhatározás: Kérni fogom a Szentlelket, hogy segítsen ma nyíltan tanúságot tennem Krisztusról.