Láttam az Úr dicsőségét?
2022. december 31. Karácsonyi idő – december 31
Szent Szilveszter pápa

Evangélium:
Jn 1,1-18
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Bevezető imádság: Kis Jézus, letérdelek jászolod előtt, kezemet összeteszem és imádlak Téged. Hiszem, hogy Te vagy az örök Atya egyszülött Fia. Remélek benned, s a Te túláradó szeretetedben. Szeretlek Téged, bár nem vagyok méltó, hogy megjelenjek szent színed előtt.

Kérés: Uram, Istenem, méltatlanságom ellenére is kérlek, hogy mutasd meg nekem a Te dicsőségedet!

Elmélkedés:

1. „Láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttének dicsősége…” Mi a dicsőség? A mai ember a dicsőséget általában a pompával, a fényűzéssel, a hírnévvel azonosítja, s ezért a dicsőség szó hallatán rögtön híres zene- és focisztárok, elismert tudósok és történelmi személyiségek jutnak eszébe. Vajon az Atya Egyszülöttének dicsősége ebből a fajtából való-e? A hívő ember tudja, hogy Jézus Krisztus dicsősége nem ebből a rendből való, hiszen ez sehogy sem illik ahhoz a Jézushoz, akit nyilvános működésének ideje alatt sokan nem értettek meg, s végül még keresztre is feszítettek. Izajás is így prófétált a Messiásról: „Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés”(Iz 53,2-3a). Milyen a Messiás dicsősége?

2. Jézus Krisztus dicsősége. Látogassunk el most képzeletben Betlehembe, Jézus születése napján… Mit látunk ott? Isten Fia pólyában és jászolban, háziállatok között fekszik. Senki más sincs jelen, csak Mária és József. Később felbukkannak a pásztorok, s pár nappal később megérkeznek a napkeleti bölcsek is. Ez a kis Jézusnak minden földi gazdagsága, társadalmi kapcsolatrendszere. Milyen távol áll a mai sztároktól és kiemelkedő személyiségek magatartásától… Isten Fia, akinek az egész világegyetem - Földünk, Európa, Magyarország, sőt még a kis városom és otthonom is – a létét köszönheti, jászolban, szalmán fekszik. Drága parfümök illata helyett az állatok szaga lengi körül. Mindenható és mindentudó isteni léte pedig egy újszülött kisbaba tehetetlenségébe zsugorodik össze. Ő a mi Istenünk! Milyen kegyes, milyen jó hozzánk! Ez a jóság és ez a szeretet jellemzi Őt születésétől fogva egészen haláláig, hiszen azért lett emberré, hogy értünk, bűnösökért adja életét. 

3. Isten dicsősége maga a Szeretet. Mikor a kis Jézusra tekintünk, csodáljuk meg alázatosságának és isteni szeretetének nagyságát. Az Ő dicsősége ugyanis abban áll, hogy szeretetből megteremtett minket, felnevelt, s atyai gondoskodásával dédelgetett. Mikor mi hálátlanul hátat fordítottunk Neki, akkor sem vonta meg szeretetét, hanem inkább túláradt kegyelmeiben, s életét adta értünk. A Kr.e. VIII. évszázadban Ozeás próféta a következő módon ábrázolta Isten szeretetét népe iránt: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. … Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást” (Oz 11,1-4.8-9). Amikor Isten Fia emberré lett, akkor a Szeretet lett emberré, hogy így tanúságot tegyen róla számunkra, s mindannyian az Ő teljességéből részesüljünk, kegyelmet kegyelemre halmozva (vö. Jn 1,16).

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, add, hogy törékenységedben és tehetetlenségedben fedezzem fel isteni gondviselésedet! Nyisd meg lelki szemeimet, s add, hogy lássak! Add, hogy megtapasztaljam végtelen irgalmadat és gyöngéd jóságodat! Parancsaid számomra puha kötelékek; az imádság az a pillanat, mikor, mint csecsemőt arcodhoz emelsz, s a szentáldozás, mikor lehajolsz hozzám, hogy ennem adj. Hálát adok neked adományaidért és végtelen szeretetedért! Áldott legyen Szent Neved mindörökké!

Elhatározás: A mai nap folyamán hálát adok Istennek a mögöttem álló esztendőért, az Ő jóságáért, adományaiért, s azért, hogy értem emberré lett.