A szívemben szállást készítek a Megváltónak
2022. december 25. Karácsony, Jézus Krisztus születése

Evangélium:
Jn 1,1-18
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Bevezető ima: Előtted állok, isteni Megváltóm, s bár értelmemmel fel nem foghatom megtestesülésednek titkát, mégis köszöntelek Téged születésed napján. Egyben kérlek, hogy öntsd belém világosságod fényét, s erősítsd meg bennem a hit, a remény és a szeretet erényeit, hogy a Te csodálatos tetteidet hirdessem az angyalok kórusával együtt.

Kérés: Uram, világosítsd meg az emberek szívét és értelmét, hogy Téged szerető szívükbe fogadjanak, és így a világosság tanúi legyenek a sötétségben!

Elmélkedés:

1. Az örömhír – Az elmúlt éjszaka folyamán éneklő angyalok jelentek meg a betlehemi pásztoroknak. A sötétség a napnál fényesebben kezdett ragyogni, és a mennyei seregek örömhírrel melegítették fel a pásztorok Istenre nyitott szívét: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában” (Lk 2,11). Abban a pillanatban az egész természet az angyalok dicsőítő szózatához társult: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig” (Zsolt 19, 2-5).

2. Ki fogadta a királyi vendéget? – A mennyei seregek és a természet dicsőítették Isten csodálatos tettét, de az ember... Hol volt akkor az ember? A szózat elhangzott a föld határáig (ld. Zsolt 19,5), hiszen a három napkeleti bölcs már úton volt, és kereste az újszülött királyt; a közelben legeltető pásztorok sietve indultak útnak, hogy láthassák az újszülött Megváltót. A helybéliek is hallottak a hírről, hiszen a pásztorok értesítették őket, sőt a bölcsek Heródesnek is meghozták a hírt, de egyik sem sietett, még csak nem is indult el a szegényes barlang királyi vendégének fogadására. Mit tettek abban az időben? Hol voltak, hogy nem ismerték fel a világosságot, amely a sötétségben világított? „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel” (Jn 1,5). Nem volt hely a szívük rejtekén Annak, aki őket teremtette.

3. És én? Befogadtam-e a megtestesült Igét? „Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben...” (Jn 1,4-5a). Ha befogadtam Őt, akkor már nem vagyok a sötétségben, mert „aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe” (Jn 3,21). Ebben az utolsó mondatban rejlik a karácsony igazi mondanivalója számunkra, vagyis, hogy menjünk a világosságra, szabjuk az igazsághoz tetteinket, hogy az emberek tetteinket látva Istent dicsőítsék. Az újszülött kis Jézus „az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6a). Aki Hozzá megy és megnyitja szívének ajtaját számára, az a világosság tanúja lesz minden ember számára, hogy ők is megtalálják az utat és üdvözüljenek. Így titokzatos módon mi is Keresztelő Szent János nyomába állunk, akiről azt mondja az evangélium: „Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról” (Jn 1,7-8).

Beszélgetés Krisztussal: Kis Jézus, Istennek egyszülött Fia, még sokan nem fogadtak be Téged. A tulajdonodba jöttél, de a tieid nem fogadtak be (ld. Jn 1,11). Sajnálom, hogy ez kétezer év után is így folytatódik. Szeretném, hogy legalább azok tapasztalják meg jóságodat, jelenlétedet, akik körülöttem élnek: családom, rokonaim, szomszédaim, barátaim, mindenki, akivel a mai nap folyamán találkozni fogok. Nem nézhetem, hogyan szenvednek a sötétségben, mikor Te, világ világossága itt vagy közöttünk.

Elhatározás: Megosztom embertársaimmal a kegyelmeket, amelyekben Isten karácsony alkalmával részesített engem.