Keresztelő János születése
2022. december 23. Advent köznapok – december 23.

Evangélium:
Lk 1,57-66
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédjai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Bevezető ima: Jézusom, az adventi várakozás ideje lassan lejár, nemsokára a Te születésedet ünnepeljük. Segíts, hogy ebben a hátralevő időben egyre jobban figyeljek Rád, és kihasználjam az elmélkedés perceit a Veled való beszélgetésre. Hiszem, hogy Te is várod, hogy megszülethess a szívembe. Tökéletesítsd a szeretetemet, hogy olyan hajlékot készítsek Neked, ahol szívesen időzöl.

Kérés: Jézusom, segíts, hogy meg tudjam nyitni a szívemet mások öröme felé.

Elmélkedés:

1. A szomszédok vele örültek. Minden kisbaba születése nagy esemény egy családban, de amikor olyan hosszú várakozás előzi azt meg, mint Erzsébet és Zakariás esetében, talán még nagyobb az öröm. Az evangéliumból tudjuk, hogy ők ketten már éltesebb korúak voltak, és nem volt gyermekük. Ezért volt nagy csoda, hogy Erzsébet gyermeket szült. Az egész rokonság és szomszédság velük együtt örült és magasztalta Istent. Minél többen osztjuk meg az örömöt, annál nagyobb lesz. Amikor az Úr megáld bennünket vagy kegyelmeit osztogatja, reméli, hogy ajándékait nem tartjuk meg kizárólag saját magunknak. Ha elég nyitottak vagyunk, és szívünk mentes az irigység és a féltékenység mérgétől, akkor képesek vagyunk osztozni más örömében, és így az a miénk is lesz. Ha nem azt nézzük, hogy a másiknak miért megy jobban, miért sikerülnek a dolgai, miért szerencsésebb, mint mi, hanem valóban tudunk örülni a sikereinek, az áldásoknak, amiben részesül, akkor észrevehetjük, hogy Isten nagyon sok irányból juttatja el hozzánk szeretetét.

2. Az apa öröme. Zakariásnak látomása volt a templomban, amikor szolgált. Az angyal megmondta neki, hogy imái meghallgatásra találtak, és gyermeke fog születni. De Zakariás abban a pillanatban nem hitt az angyalnak. Talán már túl régóta várakozott, talán a szíve mélyén már feladta a reményt. Kételkedése miatt megnémult az ígéret beteljesedéséig. Amikor végre újra meg tudott szólalni, Istent magasztalta. De nemcsak azért, mert valóban fia született, hanem azért is, mert megtapasztalta, hogy Isten nem hagyta őt cserben. Sokszor nekünk is nehéz elhinnünk, hogy az Úr valóban jelen van az életünkben, és gondviselése terelget bennünket a Mennyország felé. Gyakran csak utólag értjük meg bizonyos történések miértjét, csak később áll össze a kép, és csak akkor fedezzük fel benne Isten tervét. Gondoljuk végig, hogyan és mikor nyilvánult meg az életünkben Isten gondviselése. Ezek az élmények erősítsék a bizalmunkat, hogy Ő a jövőben is mindig velünk lesz.

3. „Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat.” Sokan vagy nem hisznek abban, hogy Isten csodát tud tenni az életünkben vagy a másik végletbe esnek, és szinte elvárják Istentől, hogy csodákkal máris teljesítse vágyaikat. Az igazság soha nem a szélsőségekben van. Isten akar és tud csodákat tenni minden ember életében, aki állhatatos bizalommal fordul felé. De hogy mit és mikor, az mindig az Ő szuverén döntése, Aki bölcsen, felülről látja életünket. Amikor pedig megtörténik egy csoda, ez el kell hogy töltsön bennünket istenfélelemmel; ámulattal, hálával, tisztelettel és alázattal. A csoda soha nem elvárható és soha nem magától értetődő. Minden csoda „ára” Jézus kereszthalála, s ezért nagy tiszteletet érdemel!

Beszélgetés Krisztussal: Édes Jézusom, Te jól tudod, hogy mennyire önző tudok lenni sokszor, és hányszor kétségbe vonom a szeretetedet. Tisztítsd meg a szívemet, hogy ne önmagamat keressem, hanem képes legyek önmagamról megfeledkezve feléd és mások felé fordulni! Erősítsd a hitemet és a beléd vetett bizalmamat, hogy bátran megtegyem, amit kérsz.

Elhatározás: Ma keresni fogom az alkalmat, hogy együtt örülhessek valakivel.