Kevesen érzik magukat otthon
2020. május 10. Húsvét ötödik vasárnapja

Jn 14:1-12
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek, és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy;  hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbe vinni, amelyeket én cselekszem, sőt, még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”

Bevezető ima: Uram, köszönöm, hogy időt szánsz rám és velem vagy. Sok világi dolog vonz, de Uram, Te ragadod meg leginkább figyelmemet. Benned van reményem, és szeretlek téged. Talán nem értem igazán, mit jelent szeretni, talán nem úgy szeretlek, ahogy kellene, de szeretlek.

Kérés: Uram, segíts, hogy türelmes legyek és elfogadjam a Te időbeosztásod!

1. Honvágy. Kevesen érzik magukat otthon ebben a világban. Úgymond száműzöttek vagyunk, gyakran van honvágyunk és gyakran várunk újdonságokat egy távoli országból. Sokat hallottunk erről az országról, de sosem láttuk. Ahhoz, hogy honvágyunkat és a bennünk lévő ürességet enyhítsük, keményen dolgozunk, hogy anyagi javakkal töltsük meg életünk. Ha ezeket megszereztük, szenvedünk az unalomtól. Ha pedig nincsenek meg ezek, az elégedetlenség, és a kielégítetlen vágyaink kínoznak. "Hiábavalóság, csak hiábavalóság. Minden hiábavalóság!" (Préd.1,2) A lelkünk mélyén vágyunk valami után, ami kitölti ezt az űrt.

2. Ebben a pillanatban. Úr Jézus, tudom, hogy az Oltáriszentségben jelen vagy, és hogy ott vagy Atyád házában. Atyád házában rengeteg hely van. Éppen most, ahogy imádkozom, készítesz elő számomra egy helyet. Uram, elmondhatom neked, hogy milyen helyet szeretnék magamnak? (Képzeljük el, egy lakberendezőként úgy rendezhetjük be ezt a helyet, ahogy csak szeretnénk.)

3. Egy napon. Egy nap mikor a legkevésbé számítunk rá, eljössz és hazaviszel. Ez már nem honvágy lesz, itt már nem lesz vágyakozás. Ott majd újra találkozhatok barátaimmal. Ha megérkezem oda majd egyszer, tudni fogom, hogy ez az a hely, amelyre egész életemben titokban vágyódtam. Bizonyos fokig olyan lesz, amilyennek elképzeltem, és mégis teljesen más. Fontos, hogy ezen a napon is magunk elé képzeljük, mert ez motivál bennünket az örök életért folytatott küzdelmünkben.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, miközben itt vagyok, éppen itt, sok dolgom van. Néhány feladatom nem nagyon érdekel, mégis elvégzem őket érted. Amikor nem érezlek téged napközben, akkor is várni fogok rád türelmesen. Tudom, hogy eljössz.

Elhatározás: Uram, ma türelmes leszek, és elfogadom a Te időbeosztásod, mert akik szeretnek, képesek megtanulni azt a nehéz erényt, hogy várni tudjanak.