Két vak meggyógyítása
2022. december 2. Advent első hete – péntek

Evangélium:
Mt 9, 27-31
Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”
Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?”
„Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.

Bevezető ima: Mennyei Atyám! Nagy bizalommal jövök hozzád, és hozom eléd nem csak a talentumaimat, hanem személyes vakságomat is. Te ismersz, és tudod, hogy mi az én vakságom, de ez nem taszít el engem tőled, hanem közelebb visz a szívedhez és irgalmasságodhoz.

Kérés: Jézusom, adj erőt és őszinteséget, hogy felismerjem a magam vakságát! Add, hogy elfogadjam azt, és bízzak a Te gyógyító kegyelmedben!

Elmélkedés:

1. Két vak követi Jézust. A mai evangéliumi történetben szereplő két vak egészen hazáig követi Jézust. Az evangélista a legnagyobb természetességgel jegyzi meg: „Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok.” Mintha ez olyan mindennapos esemény lenne, hogy két idegen szó nélkül betérjen valaki házába. Meglepő fordulat, Jézus esetében azonban úgy tűnik, hogy éppen ez a természetes. Ha Jézus, Isten Fia ilyen szívélyesen fogadott bárkit, aki bizalommal közeledett felé, biztosak lehetünk benne, hogy velünk is bármikor a legnagyobb melegséggel és szeretettel akar találkozni. „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20)

2. „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” Bár a Jézust kitartóan egészen hazáig követő két ember fizikailag vak, hitük mutatja, hogy lélekben egyáltalán nem azok. Mi teszi őket lelki értelemben látókká? Alázatuk és nyitottságuk. A betegségükből adódó kiszolgáltatottság megszabadította őket az ember legnagyobb ellenségétől: a gőgtől. A gőg, amikor meg vagyunk győződve a magunk igazáról és jóságáról, egészen vakká tesz bennünket Isten üzeneteinek és jelenlétének felismerésére. Néha érdemes elgondolkodnunk azon, nem ragaszkodunk-e túl gyakran a magunk alkotta elképzelésekhez? Nyitottak vagyunk-e arra, hogy Jézus bekopogjon a lelkünkbe, és egészen más tervet javasoljon, mint amit én magam előre elképzeltem? Talán mindenáron teljesíteni akarok valamit, azt képzelvén, hogy ezzel jót teszek – de lehet, hogy ez csak a saját emberi sablonom, s Isten valami egészen mást tartana fontosnak...

3. „Erre megnyílt a szemük.” Amint felismerem, hogy Isten egyszerű teremtménye vagyok, aki mindenben az Atya akaratától függ, képes leszek elengedni görcsös ragaszkodásomat emberi elképzeléseimhez. Belátom, hogy Isten útjai egészen másmilyenek, mint e világ útjai. Rájövök, hogy az üdvösségen nem azon múlik, hogy sok emberi elvárást teljesítek, és ezáltal büszkén azt gondolom: Isten biztosan elégedett velem. Jézus pusztán a szeretetben való tökéletesedést kéri. Azt, hogy napról-napra legyek nyitottabb a másik ember szükségére – elengedvén önmagam körül forgó megrögzött szokásaimat, elképzeléseimet. Legyek kész szokatlan, meglepő utakat választani a Szentlélek vezetésére figyelve. Úgy, amint Jézus kész volt felrúgni a megszokásokat és feladni a kényelmét, hogy fogadhassa és meggyógyíthassa azokat, akik váratlanul kopogtattak ajtaján. Ekkor majd megnyílik az én szemem is, és valóban látni fogok: megtapasztalom életemben a szeretet meleg sugárzását, amely egyre jobban betölti lelkemet, szavaimat és cselekedeteimet.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus! Köszönöm, hogy engem már annyi vakságból meggyógyítottál! Kérlek, adj nekem hálás szívet, hogy mindig köszönetet mondjak bennem művelt csodáidért, és így állhatatosan hirdessem kegyelmedet és jóságodat!

Elhatározás: Ma tanúságot fogok tenni Jézus szeretetéről a környezetemben.