Ne nyugtalankodjék szívetek!
2022. november 2. – Halottak napja

Evangélium:
Jn 14,1-6
Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

Bevezető ima: Drága Jézusom! Hozzád jövök ma is, hogy halljam szavadat, és kérjem Tőled új emberré formáló kegyelmeidet. Add, hogy szívem egészen megpihenjen Nálad, és egyre nyitottabbá váljon az ima alatt befogadni a Te jóságodat és tanításodat.

Kérés: Uram! Nem akarok megfeledkezni azokról, akik előttem éltek, akiknek köszönhetem, hogy én is létezem. Adj vágyat a lelkembe, hogy a tisztítótűzben lévő lelkekért imádkozzak!

Elmélkedés:

1. „Atyám házában sok hely van.” Jézus a mai evangéliumi szakaszban nagyon reménykeltően beszél a halálról. Meg akarja értetni tanítványaival, hogy Isten terve az, hogy minden ember üdvözüljön. Ehhez az Atya végtelen irgalmasságában rengeteg isteni segítséget ad, különösen is halálunk órájában, amikor a haldokló minden korábbinál élőbben és intenzívebben tapasztalja meg Isten jelenlétét. Bízhatunk benne, hogy szeretteink, ha életükben esetleg távol is álltak Istentől, de ha jóakarat lakik a szívükben, akkor ebben az órában mégis igent mondanak Isten szeretetére. Ezért a mai ünnep, a halottak napja ne a nyomasztó szomorúság, hanem az Isten irgalmában bízó remény ünnepe legyen számunkra. „Ne szomorkodjatok úgy, mint a többiek, akiknek nincsen reményük.” (Tessz 4,13) – üzeni nekünk Pál apostol.

2. „Magammal viszlek titeket.” Hála Istennek, hogy nem a saját emberi képességeinkben kell bíznunk az üdvösségünk kérdésében! Jézus azt mondja, hogy Ő az, aki magával visz minket a Mennybe. Mit jelent ez? Azt, hogy csakis Isten kegyelme segítségével üdvözülhetünk. Ezért az üdvösségünk iránti aggodalmaskodás helyett inkább imádkozzunk! Ha őszintén kérjük a kegyelmet, hogy az utolsó leheletünkig hűségesek tudjunk maradni Istenhez, és nap mint nap kérjük Isten segítségét a szeretetben való növekedésünkhöz, akkor ezt Ő Jézuson keresztül meg is fogja nekünk adni. A szívünk vágya a szeretetre és igyekezetünk az Istenhez való hűségre elegendőek részünkről ahhoz, hogy ne jussunk a kárhozatra. Aki egész életében ezzel a lelkülettel él, nem fogja megtagadni Istent az ítélet pillanatában.

3. Ideiglenes búcsú. Jézus minden bíztatása ellenére természetes, hogy megvisel bennünket szeretteink elvesztése. Hiszen földi örömteli találkozásaink szerettünk halálával megszakadnak. De a mi szomorúságunkba a feltámadás reménye vegyül.  Bízunk abban, hogy végül örökké együtt leszünk egymással, sokkal jobban, mint a földi életünkben. Ha valóban szerettük, akiket elveszítettünk, akkor nemcsak ma, hanem földi életünk minden napján imádkozzunk értük és tegyünk meg mindent azért, hogy a boldog örök életben is együtt lehessünk velük!

Beszélgetés Krisztussal: Drága Jézusom, megnyugtató a Te bátorításod, hogy Atyád házában sok hely van. Köszönöm, hogy Te vagy az, aki szeretettel kézenfogsz bennünket, és szelíd határozottsággal vezetgetsz életünk minden napján, hogy egyre közelebb kerüljön lelkünk az üdvösség állapotához. Köszönöm, hogy Te mindig hűségesen szeretsz, és soha el nem hagysz életem Hozzád vezető zarándokútján! Add kegyelmedet, hogy én is mindig hűséges maradjak Hozzád!

Elhatározás: Komolyan veszem a halottakért végezhető búcsú lehetőségét, és az előttem álló nyolc napban igyekszem ezt minél több megholt javára elvégezni.