Félelem nélkül hinni
2020. május 7. Húsvét negyedik hete – csütörtök
Boldog Gizella

Jn 13,16-20
Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek. Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: „Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem”. Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.

Bevezető ima: Uram, a Te hatalmas nevedben van a szeretet. Eléd járulunk, és meghajolunk előtted, aki minket teremtettél, megszabadítottál, és megmentettél a haláltól. Engesztelésként neked ajánlom az imám idejét. Jöjj, Uram, hogy befogadhassalak!

Kérés: Uram, nyisd meg szívem, add meg nekem a kegyelmet és az erőt, hogy vágyódjak a szentség után.

1. Félelmek. Az Egyház ugyanaz tegnap, ma és holnap. A tanítványok átélték a félelmet, a bizalmatlanságot, a depressziót és a tagadást. Mindezek ellenére Krisztus nem hibáztatta őket. Ő egyszerűen csak annyit kérdezett: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?” (Lk 24, 38). Jézus bátorító szavai a mai félelmeinkre is választ adnak. Hogyan telhetünk el a hittel mi, kiválasztott gyermekek, ha tele vagyunk félelemmel? A gonosz sosem tudja Krisztus arcát elviselni. A félelmek megakadályozzák, hogy tökéletesen befogadjuk Isten küldöttét. Mi nem láthatjuk a jövőt, de Isten igen. Miért félünk attól, amit nekünk készített Isten, aki maga a szeretet?

2. Önátadás. A Fiú befogadásának első lépése, hogy átadjuk magunkat az Atyának. Ezt úgy tehetjük meg, ha letesszük akaratunkat és egész életünket a kereszt előtt; tudván, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk. Ha megbízunk benne, és nem félünk hívásától, azt teszi, ami a legjobb nekünk. Magabiztosnak kell lennünk azonban minden félelem és kétség nélkül. Bíznunk kell Krisztusban, s ezt úgy fejezhetjük ki, ha kimondjuk, hogy Ő elég hatalmas ahhoz, hogy bármit véghezvigyen, és számára semmi se lehetetlen. Csak ezután tudjuk Jézust valóban befogadni. Mindenről le kell mondanunk az Egyetlenért, akit végül is azért küldött az Atya, hogy félelem nélkül élhessünk, hogy szabadok lehessünk. Isten akaratának félelem nélküli elfogadása valódi örömöt és boldogságot hoz nekünk.

3.Megérteni Isten nagyságát. Jézus örömét kell hirdetnünk, bárhol is vagyunk; ránk bízta ezt az ajándékot. Valóban megáldott minket, és a kegyelme szétárad szeretete végtelen folyamából. Mégis lesznek idők, amikor nem értjük, miért történnek rossz dolgok, miért vannak gondjaink, és miért vagyunk itt. Ekkor imánkban hozzá kell fordulnunk, hogy megértsük a valódi nagyságot, a szeretetet és embertársainkat. Mindezt szükséges megértenünk, hogy Isten tervét tényleg megbecsüljük, és a nagyságot, amit Isten elkészített nekünk, valóban be tudjuk fogadni. Csak így fogunk tudni igazán szeretni, hogy a szeretet győzedelmeskedjen. A nagyság a kereszten van. Ez az ég legdrágább ajándéka, az élet ajándéka.

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, tudom, hogy árnyékod mindenhol oltalmaz, ott vagy a magasságban és a mélységben. Uram, úgy döntöttél, hogy ragaszkodsz hozzám. Kiválasztottál, hogy befogadjam Lelked. Milyen hálás vagyok ezért! Felnézek a keresztre Uram, és látom véredet, amit önként áldoztál értem, a töviskoszorút, amit eltűrtél értem, és a keresztet, amit alázattal hordoztál értem. Hogyan hálálhatnám mindezt meg neked, Uram? Köszönöm, hogy megtisztítasz, lelkemet élő vízzel táplálod, és nálad mindig menedékre lelhetek! Segíts, Uram, hogy mindig befogadhassalak, leküzdhessem félelmeimet és kétségeimet, hogy átadjam magam neked, és megértsem nagyságodat. Köszönöm, Uram!

Elhatározás: Ma minden erőmmel azon leszek, hogy a következő bűnre vezető alkalmat elkerüljem.