Krisztus békéje minden kincsnél többet ér!
2022. május 17. Húsvét ötödik hete - kedd
Boldog Scheffler János püspök és vértanú

Evangélium:
Jn 14,27-31
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott.”

Bevezető ima: Jézusom! Amikor most imában eléd jövök, add, hogy lelkem befogadja azokat a fénysugarakat, melyeket közölni akarsz velem. Köszönöm, hogy mindig keresed a szívemet, és megadod azokat a kegyelmeket, melyekre a legnagyobb szükségem van. Neked adom akaratomat, égni akarok a Te szeretetedben! 

Kérés: Uram, vedd ezt a napomat, és tedd, hogy a tied legyen! Add, hogy a Benned való bizalomra építsem fel a napomat!

Elmélkedés:

1. „Az én békémet adom nektek.” – ígéri Jézus, majd hozzáfűzi: „Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”. A világ békéje az, amikor éppen nem történik erőszakos cselekmény. A világ békéje egyfajta nyugalom. Nekünk, keresztényeknek kötelességünk a béketeremtésben részt vennünk. El kell utasítanunk minden erőszakot. Mind a testi mind pedig a lelki erőszakot: veszekedést, ítélkezést, tekintéllyel való kényszerítést, elvárást, érzelmi zsarolást. Jézus békéje azonban még ennél is többet jelent. Jézus nem csupán azt kéri tőlünk, hogy ne bántalmazzuk a másik embert, hanem elvárja, hogy tiszteljük, becsüljük és értékesnek tartsuk. Bizonyára megtapasztaltuk már, milyen jó olyan emberek között lenni, akik kölcsönösen tisztelik és becsülik egymást. Akik társaságában nem kell félnünk valóban önmagunkat adni. Akik előtt ki merjük mondani őszintén a gondolatainkat, és meg merjük mutatni még a gyöngeségeinket is. Tudjuk, hogy nem fognak kinevetni, megszólni, elítélni. Mert igaz keresztények, akiket átjár a Szentlélek bölcsessége. Belátják, hogy önmaguk is hibákat elkövető, törékeny emberek – és el tudják ezt fogadni a másik ember részéről is. Nagyra becsülik a másik ember Istentől kapott értékeit, amelyekből maguk is tanulhatnak. Nem vetélytársként tekintenek a másikra, hanem bajtársként. Akitől segítséget kérhetnek, és akivel együtt küzdenek ugyanazért a célért: Isten győzelméért.

2. „Ti Krisztusnak teste vagytok.” A keresztény közösségben Szent Pál tanítását kell megvalósítanunk: „A szem nem mondhatja a kéznek: »Nincs rád szükségem« vagy a fej a lábnak: »Nincs rád szükségem.« Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.” (1Kor 12,21-26) Amelyik közösség magáévá teszi ezt a isteni bölcsességet, ott megtapasztalható az a leírhatatlan béke, amit Krisztus ígért nekünk.  

3. „Ne nyugtalankodjék a szívetek.” Krisztus békéjét nem csak közösségeinkben, de saját lelkünkben is megtapasztalhatjuk. Akkor, ha felhagyunk a világ szerinti gondolkodással, és Jézus szavait tartjuk szem előtt: „Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok.” Jézus egyértelműen megígéri, hogy nem hagy magunkra minket, hanem velünk járja életünk útját. Milyen gyakran megfeledkezünk erről, és csupán a saját erőnkre, képességeinkre hagyatkozva akarjuk megoldani a problémáinkat. Milyen gyakori vendég az aggodalmaskodás, mert nem tudjuk, hogyan fognak alakulni a nehézségeink vagy hogyan tudjuk elvégezni aznapi feladatainkat. Hívjuk Jézust, és legyünk bizonyosak benne, hogy Ő segít nekünk a legjobban elrendezni a dolgokat. Engedjük, hogy Jézus élő jelenléte belépjen az életünkbe imáinkon keresztül, és félelmeinket elűzze megígért békéjével!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, milyen gyönyörű az élet, ha Te vagy mindennek a középpontja! Vágyom megtapasztalni a Te ígéreteidből fakadó békét életem minden napján. Jöjj, Uram, a szívembe, és tölts el a vággyal, hogy életem középpontjába akarjalak helyezni Téged!

Elhatározás: Amikor aggodalom tölt el életem nehézségei miatt, idézzem emlékezetembe Jézus ígéretét, hogy Ő velem van, és mindig segít életem céljának: az üdvösségemnek elérésében.