A Szentlélek az örök életre szökellő vízforrás bennünk 
2022. május 7. Húsvét harmadik hete – szombat
Boldog Gizella királyné

Evangélium:
Jn 6,60-69
Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Bevezető ima: Szentlélek Úristen! Segíts olyan odaadóan imádkoznom, hogy minden kegyelmet befogadhassak, amit nyújtani akarsz nekem. Segíts az elmélkedés mélyére hatolnom, és add hogy minden tanításodat hittel elfogadjak.

Kérés: Uram, add meg a hitet, ami bevezet titkaid mélységeibe.

Elmélkedés:

1. A hit kegyelem. „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Nagyon fontos meghallanunk Jézusnak ezt a figyelmeztetését! Túl gyakran gondoljuk, hogy az életünk dolgai – a lelkiek éppúgy, mint az anyagiak – miattunk sikerülnek. Túlságosan bízunk saját magunkban. De az életünkben valamikor mi is elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahová a tanítványok ma érkeztek: amikor felülmúlja képességeinket, hogy továbbmenjünk a saját erőnkből és talentumainkból. A kegyelmi életben semmire sem vagyunk képesek, ha nem hagyatkozunk Istenre. A hit és Jézus tanításának megértése és megélése nem az én saját érdemem. Mindig tudatában kell, hogy legyünk annak, hogy a saját erőfeszítéseink mellett mennyire nagy szükségünk van ehhez Isten segítségére is.

2. Aki a saját erejében bízik. Miért említi János ugyanabban a versben a tanítványok értetlenségét és Júdás későbbi árulását? Azért, mert az ok ugyanaz volt. Akik elhagyták vagy elárulták Jézust, mindannyian elkövették azt a hibát, hogy önmagukat tették meg a középpontnak Isten helyett. Úgy gondolták, csak a saját ítéletük lehet helyes, nem voltak képesek beismerni, hogy Isten bölcsessége meghaladja az övékét. Mivel olyasvalamit akartak megérteni, ami meghaladta őket, ezért nem meglepő, hogy nem tudták befogadni Jézus tanítását az Élet Kenyeréről. A helyes hozzáállást Péter mutatja meg nekünk: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” Bízni Jézus szavában akkor is, amikor felfoghatatlan.

3. „A lélek az, ami éltet.” A lélek az, ami meghaladja emberi határainkat. A lélek az, ami felemel bennünket Isten magasságába. A Szentlélekkel való kapcsolatunk az, ami elvezet minket az Örök Életre. Látjuk most már, mennyire nélkülözhetetlen, hogy a saját gondolataink és elképzeléseink helyett a Szentlélek vezetését kövessük, és az Ő erejét kérjük?

Beszélgetés Krisztussal: Drága Uram, oly sokszor csupán emberi módon közelítelek meg Téged. Segíts alázatosnak lennem. Tudom, hogy az ember képtelen az értelmével mindent megérteni Rólad; csodáidról és terveidről, amiket megálmodtál számunkra. Könyörögve kérlek, add meg a szükséges hitet, hogy mindent, amit mondasz, alázatosan és következetesen el tudjak fogadni; és mindent, amit kérsz, engedelmesen megcselekedjem. 

Elhatározás: Imában kérem a Szentlélek megvilágosító kegyelmét ahhoz, hogy felismerjem emberi létem kicsinységét és törékenységét. Hogy némi fogalmat alkothassak arról: Isten mennyivel felettem áll, és én nem tehetek mást, mint alázattal leborulok hatalmassága és végtelen szeretete előtt.