Aki hisz, meglátja Isten csodáit!
2022. április 25. Húsvét második hete – hétfő
Szent Márk evangélista

Evangélium:
Mk 16,15-20
Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.

Bevezető ima: Jézusom! Milyen határtalanul szeretsz minket, és milyen hatalmas ígéretekkel ajándékoztál meg. Áldalak megtestesült életedért, hogy példát mutattál nekünk önmagad odaajándékozásával. Odaajándékoztad magadat az Atyának, és odaajándékoztad magadat minden embernek is. Hiszem, hogy kegyelmed segítségével erre engem is képessé tudsz tenni. Mélyen vágyom arra, hogy a Mennyben együtt örvendezhessünk majd Atyánk végtelen szeretetében.

Kérés: Uram, erősítsd meg hitemet, hogy ne csak szavaimmal, hanem minden tettemmel megvalljalak Téged az emberek előtt!

Elmélkedés:

1. „Aki hisz”. Jézus éppen mennybemenetele előtt, tehát mintegy végrendeletként meglepő és csodálatos ígéretet ad tanítványainak: „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Mivel Jézus utolsó szavai ezek, egészen biztosan komolyan gondolta őket. Miért nem látjuk akkor ezeket a jeleket magunk körül? Vajon tényleg hiszünk-e?

2. A hit az Istenbe vetett bizalom. Érdemes elgondolkodnunk azon, mit érthetett Jézus „hit”-en. Milyen volt például Pál apostol hite, akinek az életében a fenti ígéretek valóban beteljesedtek. Ő olyan mélyen bízott Istenben, hogy kijelenthette: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20). Mert tökéletes bizalmában egészen ráhagyatkozott Istenre – s ezért Isten cselekedni, élni tudott rajta keresztül. Egész apostoli életében azt tette, amit Jézus kért tőle: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”. Nem a maga érdekeit tartotta szem előtt, hanem miden erőfeszítésével és áldozatvállalásával az evangélium hirdetésének élt – nem törődve a rá leselkedő veszélyekkel és szenvedésekkel. Ez az a fajta hit, amiről Krisztus mennybemenetele előtt beszél. Erre a hitre hívja tanítványait, és akkor ők is megkapják a fenti ígéreteket.

3. „Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta”.  Talán úgy gondoljuk, hogy mi képtelenek lennénk elviselni azokat a szenvedéseket, amiken Pál apostol ment keresztül. De rajta kívül sok-sok szent életében mutatkoztak meg ugyanezek a Jézus által megígért jelek. Minden embernek más körülmények között adódik lehetősége Isten iránti szeretetének és engedelmességének megélésére. Hitünk nem a vállalt fizikai szenvedések nagyságától függ, hanem attól, hogy mennyire adjuk oda a szívünket és az akaratunkat Istennek. Erre bárkinek, bármilyen körülmények között lehetősége van! Isten pedig mindig meg fogja adni a szükséges erőt az életünkben adódó szenvedések hordozásához is. Ha így élünk, akkor az Úr velünk van, és életünk tanúságtételét csodákkal is fogja kísérni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Csodálatos ígéretet hagytál örökségül számunkra mennybemeneteled előtt. Olyan hatalmasat, hogy szinte fel sem tudom érni az értelmemmel és a képzeletemmel. De hiszek benned, Uram, hogy ha Te megígérted nekünk természetfeletti jelenlétedet és segítségedet, akkor valóban megadod nekünk, ha bízunk Benned. Köszönöm bizalmadat, hogy ily közel emeled az embert Önmagadhoz!

Elhatározás: Imában végiggondolom, mit tehetek azért, hogy még jobban megéljem az Isten akaratával való egységet.