Uram, fogadj be minket irgalmas Szívedbe!
2022. április 24. - Húsvét második vasárnapja
Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Evangélium:
Jn 20,19-31
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Bevezető ima: „Örök Atya, tekints le kegyesen az egész emberiségre, és főleg a szegény bűnösökre, akiknek egyetlen reménye a te Fiadnak és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak legirgalmasabb Szíve. Az ő fájdalmas szenvedése által mutasd meg nekünk irgalmadat, hogy az örökkévalóságon át dicsőíthessük mindenhatóságodat. Ámen.” (Isteni irgalmasság kilencede, részlet)

Kérés: Irgalmas Jézus, aki Isten irgalmasságának kincstárából bőségesen adod mindenkinek kegyelmeidet, fogadj be minden keresztény hívet irgalmas Szívedbe, és ne engedd, hogy onnan eltávozzanak!

Elmélkedés:

1. „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet!” Micsoda végtelen alázat és türelem Jézus részéről! Ha elképzeljük, hogy az apostolok éveken keresztül szemtanúi voltak Isten csodáinak és Jézus istenfiúi megnyilvánulásainak, hogyan lehetséges, hogy mégis ilyen hitetlenségre vetemednek. Nem elég, hogy újra és újra kételkednek Jézus feltámadásában, de Tamás addig megy, hogy: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Elképesztő! És Jézus nem korholja őket, hanem enged Tamás kérésének, hogy megtapintsa sebeit. Pedig enélkül is már rég hinnie kéne. A csodálatos hír az, hogy Jézus velünk is ugyanilyen megértő és türelmes. Erről emlékezünk meg a mai napon, az isteni irgalmasság vasárnapján. Isten mindenkihez lehajol, elítélés nélkül, aki megnyílik felé, és a segítségét kéri.

2. Jézus soha nem fárad bele a türelmes irgalomba. „A tanítvány feltámadása itt kezdődik, ebből a hűséges és türelmes irgalomból, amikor felfedezzük, hogy Isten sosem fárad bele abba, hogy kinyújtsa kezét, hogy felemeljen eleséseinkből. Az életben mindannyian bizonytalanul haladunk előre, mint a kisgyermek, aki járni tanul, de elesik; tesz néhány lépést, de ismét elesik; elesik és újra elesik, édesapja pedig mindannyiszor felemeli. A kéz, mely mindig felemel bennünket, az irgalom: Isten tudja, hogy irgalom nélkül a padlón maradunk, hogy a járáshoz rászorulunk arra, hogy Ő talpra állítson bennünket.” (Forrás: Ferenc pápa homíliája 2020. április 19.)

3. „Nincs olyan nyomorúság, mely vetekedhetne irgalmasságommal.” Szent Fausztinának Jézus ezt mondta: „Én vagyok maga a szeretet és az irgalmasság; nincs olyan nyomorúság, mely vetekedhetne irgalmasságommal” (Napló, 1937. szeptember 14.). Később Szent Fausztina elégedetten mondta Jézusnak, hogy egész életét felajánlotta Neki, mindenét, amije csak volt. Jézus válasza azonban egészen megdöbbentette: „Nem ajánlottad fel nekem azt, ami valójában a tiéd!” Mit tartott meg magának ez a szent nővér? Jézus „kedvesen mondta neki: »Leányom, add nekem nyomorúságodat«” (Napló,1937. október 10.). Mi is megkérdezhetjük magunktól: Vajon odaadtam nyomorúságomat az Úrnak? Megmutattam neki eleséseimet, hogy felemeljen engem? Vagy van valami, amit még magamban tartok?

Beszélgetés Krisztussal: „Irgalmas Jézus, akinek sajátja hogy irgalmas vagy irántunk és megbocsátasz nekünk, ne tekintsd bűneinket, hanem a bizalmat, amelyet végtelen jóságodba helyezünk. Fogadj be mindnyájunkat irgalmas Szívedbe, és ne engedj onnan senkit sem eltávozni az egész örökkévalóságon át. Arra a szeretetre hivatkozva kérjük ezt tőled, amely egyesít téged az Atyával és a Szentlélekkel, a felfoghatatlan Szentháromság egységében.” (Isteni irgalmasság kilencede, részlet)

Elhatározás: Ma elimádkozom az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét.