Jézus felismerésének titka 
2022. április 19. Húsvét nyolcada – kedd

Evangélium:
Jn 20,11-18
Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”

Bevezető ima: Feltámadt Jézusom! Kérlek, hogy vedd el az én szemem elől is a fátylat, ami akadályoz a Te jelenléted felismerésében! Vedd el tőlem a reménytelenség, a kétségbeesés, a hitetlenség és az önzőség fátylait, hogy egyre tisztábban láthassalak téged már ebben a földi életben és majdan az örökkévalóságban.

Kérés: Mennyei Atyám! Segíts kegyelmeddel, hogy olyan élő és igaz hittel szemlélhessem Fiadat, ahogyan Mária Magdolna látta Őt!

Elmélkedés:

1. Mária siratja az Urat. Nem nehéz elképzelnünk Mária Magdolna vigasztalhatatlan szomorúságát. Azt gondolja, hogy a kegyetlen hóhérok végleg elszakították őt attól, aki a mindent jelentette számára. Attól az embertől, aki a szeretet végtelen, kiapadhatatlan forrása volt. Aki mellett megtapasztalta a biztonságot, akinek mindig volt néhány megértő és gyöngéd gesztusa felé, aki mellett értékesnek és elfogadottnak érezte magát bűnös ember létére is. És most ez a csodálatos idill egy pillanat alatt szertefoszlott. Úgy érzi, nem lesz már soha többé része hasonló boldogságban… Reményvesztettségének oka, hogy még nem tud hinni Jézus ígéreteiben. Csak a földi élet keretei között gondolkodik, a feltámadás örömhíre felfoghatatlan számára, ezért nem is számol ezzel.

2. „Jézus most nevén szólította.” Amikor a legnagyobb az elkeseredésünk és a szenvedésünk, Jézus mindig kész arra, hogy megszólítson minket. Meghalljuk-e, felismerjük-e Őt? Mária, amint érzékelte Jézus szeretetteli szavait, azonnal hitt. Eloszlott minden kétsége és minden szomorúsága. Ettől a pillanattól kezdve hitt Jézus ígéretében: a feltámadásban és az örök életben – és erre tudta alapozni az életét. Teljes kétségbeesését a tettvágy váltotta fel, mert Jézus egy nagyon fontos küldetéssel bízta meg: hogy adja tovább testvéreinek Jézus feltámadásának örömhírét. Ez a csodálatos küldetés nemcsak Máriának, hanem nekem is szól!

3. „Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz.” Jézus úgy beszél Istenről Máriának, mint aki éppúgy az emberek Atyja, mint Jézusé. Jézus megváltó halála eltörölte a bűn szakadékát ember és Isten között. Húsvét legnagyobb, legcsodálatosabb gyümölcse: Jézus kegyelme segítségével mi is éppoly közvetlen kapcsolatban lehetünk Istennel, mint Jézus. Vágyunk-e erre? Akarjuk-e valóban? Kérjük-e imában a kegyelmet ahhoz, hogy magunkban hordozzuk az Atyát; hogy Jézushoz hasonlóan Isten szeretetének közvetítői legyünk mások számára?

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom! Adj nekem kegyelmedből olyan hitet, amellyel segíthetek hinni azoknak, akik nem hisznek! Add, hogy reményem által mások is reméljenek! Engedj úgy szeretnem, hogy másokat is elvezessek a szeretetre! Ahhoz is kérem kegyelmedet Uram, hogy a mai nap kihívásaival bátran szembenézzek, tudva, hogy Te mindig velem vagy és segítesz.

Elhatározás: Meglátogatom Jézust az Oltáriszentségben, és kérem Tőle a hit kegyelmét, hogy jobban megtapasztalhassam az Ő élő jelenlétét.