Átkarolni Jézus lábát 
2022. április 18. – Húsvéthétfő

Evangélium:
Mt 28,8-15
Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.

Bevezető ima: Jézusom, Megváltóm! Milyen csodálatos, hogy megdicsőült testedben megmutattad magadat tanítványaidnak. És mennyivel csodálatosabb, hogy Mennybemeneteledet követően jelen vagy minden ember számára! Add meg kegyelmedet, hogy hitemmel megtaláljalak Téged az életemben! Növeld bennem a hitet, hogy Te mindig mellettem állsz életem minden megoldandó feladatában és nehézségében.

Kérés: Uram, segíts, hogy minél gyakrabban félre tudjam tenni a saját elképzeléseimet, és ezt kérdezzem Tőled: „Jézusom, mit szeretnél, hogy mit tegyek érted?”

Elmélkedés:

1. „Egyszerre csak Jézus jött velük szemben.” A mai evangéliumi történet fontos üzenetet hordoz arról, ki tapasztalhatja meg a Feltámadottal való természetfeletti találkozást. Az üres sírtól szomorúan távozó asszonyoknak megjelenik Jézus dicsőséges testben, és gyöngéd szeretettel köszönti őket: „Üdv nektek!” A katonák azonban mit sem sejtenek Krisztus feltámadásáról, pedig egész idő alatt ott állnak őrségben a sír bejárata előtt. Tőlük néhány méterre zajlik le emberi történelmünk világrengető eseménye, ők azonban semmi nem érzékelnek belőle.

2. „Üdv nektek!” Ha Isten nem személyválogató, akkor mégis, mivel magyarázható ez a különbség? Azzal, hogy az Atya végtelen tapintatában egészen tiszteletben tartja szabad akaratunkat, és az ebből fakadó döntéseinket. A sírhoz igyekvő asszonyok szíve tele volt Krisztus iránti szeretettel, és egészen őszintén vágytak Isten igazságainak megismerésére és befogadására. Olyannyira, hogy erről fáradhatatlan szolgáló szeretetükkel is tanúságot tettek. Jézus a felé nyitott lelkeknek tudja megmutatni Önmagát: akikben él a vágy Isten megismerésére és szolgálatára.

3. „Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik.” Az asszonyokkal ellentétben a katonák csöppet sem voltak kíváncsiak Jézusra. Ők csak a parancsba kapott kötelességüket teljesítették, szívüket teljesen bezárták Isten előtt. Nem tettek fel még csak kérdéseket sem, nem keresték az igazságot Jézussal kapcsolatban, hanem el voltak foglalva evilági életükkel. Saját vágyaikkal és terveikkel – anélkül, hogy egyszer is felmerült volna bennük: „Talán nem nekem, hanem a keresztrefeszítettnek van igaza.” Én milyen gyakran vetem fel magamnak ezt a kérdést? Talán úgy akarom szolgálni Jézust, hogy eközben a saját elképzeléseimhez és terveimhez ragaszkodom? Felmerül-e bennem, hogy Isten igazsága különbözhet a saját vélt „igazságomtól”? Annyira fogom megtapasztalni Jézus jelenlétét az életemben, amennyire Őmiatta el tudom engedni énközpontú életemet.

Beszélgetés Krisztussal: „Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni. Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.” (Zsolt 16,7-10)

Elhatározás: Megvizsgálom a szívemet, vajon elég nyitott-e arra, hogy meghallja Jézus szelíd hangját a mindennapok elfoglaltságai között?