Megkövezni vagy irgalmazni?
2022. április 3. Nagyböjt ötödik vasárnapja

Evangélium:
Jn 8,1-11
Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Bevezető ima: Uram, imádlak Téged, és köszönöm a lehetőséget, hogy az imában Veled találkozhatok! Vágyom napról-napra közelebb kerülni Hozzád, érezni jelenlétedet, és meghallani szeretetteli szavaidat. Magamba akarlak fogadni, Jézus, hogy mindig együtt lehessek Veled! Az ima csöndjében különösen is Rád akarok figyelni. Kérlek, kegyelmeddel szabadíts meg minden szétszórtságtól!

Kérés: Jézusom, segíts, hogy megtapasztalt irgalmadat szeretetemmel közvetíteni tudjam felebarátaim felé!

Elmélkedés:

1. Az alázat megbocsátáshoz vezet. A törvény az asszony kivégzését kívánta, és a farizeusok éppen érvényt akartak szerezni ennek. A házasságtörő asszony példája drámaian mutatja be azt, amit valamilyen mértékben mindannyian megtapasztalunk az életünkben. Hajlamosak vagyunk a bűnre, és mindannyian vétkezünk. Ami pedig még rosszabb, hogy amikor tudatára ébredünk bűnösségünknek, a bennünk megbúvó farizeusi magatartás megfeledkezik a bűnbocsánat lehetőségéről. Csak vádoljuk magunkat, és ugyanígy másokat is az elkövetett hibák miatt. Megkövezzük önmagunkat és másokat ahelyett, hogy Krisztushoz fordulnánk segítségért. Pedig kezünkben a döntés lehetősége: vagy elfogadjuk a bűnbocsánat egyetlen forrását, Krisztust vagy bebástyázzuk magunkat önzésünk világába – ahol minden problémát csupán emberi erővel akarunk megoldani. Egyedül az alázat vezet el minket a jó megoldáshoz. Alázatos megbánás a saját bűneink esetében, és alázatos irgalom mások bűneivel kapcsolatban.

2. Jézus ismeri a szívünket. Krisztus szembemegy a farizeusok felszínes, önbíráskodó magatartásával. Meghallgatja kérdésüket, amit képmutatóan feltesznek neki: „Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?”, de bölcsen hallgat. Megvárja, amíg indulatuk alábbhagy. A földre rajzol, időt hagyva a gondolkodásra, majd megadja azt a választ, amit egyedül Isten Fia adhat: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” Krisztus szelíden megtanít minket, hogy a saját magunk és a mások bűneire adott felszínes és önbíráskodó reakcióinkat felváltsa az imádság, az irgalom és az alázat.

3. A bűnbánat szükségessége. A teljes tehetetlenség érzése a felvezetés Isten irgalmának megtapasztalásához. Minél mélyebben átérezzük kicsinységünket, annál jobban megtapasztaljuk Krisztus irgalmát. Nincs édesebb érzés, mélyebb öröm, mint a Krisztus által adott feloldozás: „Én sem ítéllek el.” Legnagyobb bizonytalanságaink szertefoszlanak, amikor rájövünk, hogy az önbíráskodásban saját hiúságunk és büszkeségünk kísért. Rá kell ébrednünk Isten irgalmának határtalanságára! Mert Ő együttérző a bűnössel, és egyetlen megbocsáthatatlan bűnt ismer: a gőgöt, amely nem hajlandó meghajolni Isten jósága és bölcsessége előtt. Az Atya végtelen szeretetében előbb mindenki számára kitárja irgalmassága kapuját, mielőtt az igazságosság kapuján kellene áthaladnunk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, hogy bűnösségem és kicsinységem megértése irgalmad felismerésére vezessen! Segíts, hogy elfogadjam irgalmadat, és magam is gyakoroljam azt felebarátaimmal szemben.

Elhatározás: Tudatosítom magamban, hogy csak Isten képes arra, hogy helyesen ítélkezzen az emberek felett. Ezért ellene mondok a kísértésnek, hogy ítélkezzek mások felett.