Dicsőségem: az Atyához való hűség
2022. március 31. Nagyböjt negyedik hete – csütörtök

Evangélium:

Jn 5,31-47
Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”

Bevezető ima: Jézusom! Megnyitom a szívemet előtted a mai imában. Most nem a magam érzéseivel és gondolataival akarok eltelni, hanem kérlek, hogy mutasd meg számomra a Te vágyaidat! Szeretnék ebben az imádságban egészen megfeledkezni a saját elképzeléseimről, és azonosulni mindazzal, ami Te vagy! Szeretnék eggyé válni a Te szereteteddel, gyöngédségeddel és bölcsességeddel. Kérlek, jöjj az életembe, a szívembe és az értelmembe! Adj erős akaratot ahhoz, hogy mindig Téged tegyelek az első helyre az életemben!

Kérés: Uram, Jézusom, segíts, hogy ne a saját dicsőségemet keressem, hanem az Atyáét!

Elmélkedés:

1. „Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek” Jézus nagyon kemény kijelentést tesz a mai evangéliumban: azt állítja, hogy nem lehet hit abban, aki embert dicsőít. Mennyire nagy igazságot mond ki, amin mindanyiunknak szükséges elgondolkodnunk! Milyen könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy Isten értékrendje helyett más emberek értékrendjét, elvárásait követjük. Például azét, aki rangban felettünk áll, és emiatt boldogulásunk érdekében szükségesnek érezzük, hogy megfeleljünk neki. Vagy érzelmi szálak kötnek valakihez, és kellemetlen dolog konfliktusba kerülni vele. És milyen nagy a kísértés arra, hogy Isten  akaratának és tervének keresése helyett azt tegyem, amivel elismerést tudok begyűjteni másoktól…  Fel kell tennem magamnak a kérdést: hihetek-e úgy Istenben, hogy az Ő értékrendjét vagy az életemre vonatkozó tervét más szempontok mögé helyezem?

2. „Nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik” Az Istentől származó dicsőség a szeretethez való hűség. Az Atya fáradhatatlanul szeret bennünket, és szüntelenül munkálkodik értünk, szüntelenül áldozatot hoz a mi üdvösségünkért. A Vele való együttműködésre hív meg engem is! Életem Isten dicsőségét fogja sugározni, ha nem mások elismerését keresem, hanem – mint Jézus – vállalom az önfeláldozó szeretet alázatát. Ami emberi szemmel megaláztatásnak néz ki, Isten szemében éppen ez jelenti a dicsőséget!

3. A tettek beszélnek. „…az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.” Jézusnak nincsen szüksége arra, hogy bármely ember elismerje Őt. Egyáltalán nem vágyik arra, hogy az emberek dicsérjék és értékesnek tartsák. Egészen független és szabad mások véleményétől, mert tudja, hogy az Igazság az Atya akaratának teljesítésében van. Számára ezért pontosan elegendő az a tudat, hogy Ő hűséges az Atyához. Jézus a gazdag embernek ezt válaszolja: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.” (Lk 18,19) Ezzel megadja a biztos útmutatást a dicsőség kérdésében. Ha egyedül Isten minden jó forrása, akkor mi, emberek, akik csupán Isten teremtényei vagyunk, nem pályázhatunk semmilyen elismerésre másoktól! Hiszen minden, ami jó bennünk, Istentől kapott ajándék.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom! Köszönöm, hogy Te kész voltál egészen megfeledkezni a saját érdekeidről, és soha nem kerested a magad dicsőségét, mint az emberek. Te nem hajoltál meg semmiféle emberi akarat előtt, mert csak Isten akaratát követted. Növeld bennem is a Te erős hitedet! Segíts, hogy tökéletes bizalommal kapaszkodjak Mennyei Atyánk szeretetébe, és ne vágyódjak semmilyen más elismerésre.

Elhatározás: Imádkozom, hogy fel tudjam ismerni azokat a helyzeteket az életemben, amikor az emberi érdekeket Isten akarata elé helyezem.