Az Atya szeretete mindig körülölel
2022. március 27. Nagyböjt negyedik vasárnapja

Evangélium:
Lk 15,1-3, 11-32
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s őmaga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki. Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”

Bevezető ima: Jézusom, újítsd meg reményemet, erősítsd hitemet és tedd az irántad való szeretetemet szenvedélyessé! Köszönöm ezt az alkalmat, hogy veled találkozhatok és veled tölthetem az időmet!

Kérés: Uram, nyisd meg szívemet szerető megbocsátásod felé!

Elmélkedés:

1. Mi kaptuk az ajándékot. Az apa engedékeny szeretete ebben a példabeszédben egészen szokatlan mértékű. A harag legapróbb jele nélkül, egészen feltételek nélkül megbocsát fiának. A fiú az ablakon szórta ki a családi vagyont, meggondolatlanul, kizárólag saját önző céljait követve. De az apa láthatóan túláradó megbocsátása nem méricskél, hanem általános, minden körülmények között fennálló jóakaratán nyugszik. Irgalmat mutat fiának szóban és tettben. Emberi szemmel nézve ez a viselkedés érthetetlen. Ez az Atya válasza a bűnbánó léleknek. Így bánik velem Isten a szentgyónásban.

2. Az Atya irgalmas szíve. Az apa megszámlálhatatlan napon keresztül állhatott az ablaknál, elveszett fia visszatértét lesve, hiszen ezt olvassuk: „már messziről meglátta”.  A fiú azt gondolhatta, hogy nyakig van a pácban, amikor hazafelé vette útját. Ilyen esetben az apák általában hosszú, kioktató beszédet tartanának, és bizonyára kemény büntetést is kirónának. Ebben a példázatban azonban Jézus a Mennyei Atya irgalmas szívét mutatja meg nekünk. Az atya fia őszinte bánatát látva azonnal megbocsátott, mert szeretete oly végtelen volt.

3. Az én személyes találkozásom Isten irgalmával. Ha Isten irgalmas szeretetét szeretném megtapasztalni ebben a nagyböjtben, nem kell messzi utazást tennem, hogy megtaláljam. Isten szeretete kézzelfoghatóan jelen van az életemben. Legyen a következő szentgyónásom olyan örömteli, mint az apa ölelése a példabeszédben! Az Úr türelmetlenül várja visszatérésemet. Megtalálom majd Őt a szentgyónásban? Azért, hogy ez a találkozás valóban szívünk mélyéig hasson, az Egyház azt ajánlja, hogy erre a szentségre alaposan készüljünk fel. Lelkiismeretünket ezért ne csupán az értelmünkkel vizsgáljuk meg, hanem egy hosszasabb imában, a Szentlélek megvilágosító kegyelmét kérve. Ezután kérjük Istent, hogy kegyelmével segítsen valóban őszinte bánatot éreznünk helytelen cselekedeteink és mulasztásaink iránt. Majd tegyünk erős elhatározást bűneink jövőbeli elkerülése érdekében. Természetesen gyónjuk meg minden bűnünket, és végezzük el azt az elégtételt, melyet a pap ránk bízott a gyónás során! Ha nagylelkűen időt szánunk minderre, úgy sokkal mélyebb lesz az Atyához való megtérésünk!

Beszélgetés Krisztussal: Mennyei Atyám! Oly gyakran megfeledkeztem arról, hogy szeretetedet és irgalmadat keressem. Maradj velem életem örömteli és nehezebb pillanataiban is, mindaddig, amíg a Mennyben végtelen ölelésben egyesülhetünk! Akkor az én hazatérésem még örömtelibb lesz, mint a tékozló fiúé. Hála neked, Jézus, gyengéd és irgalmas szívedért!

Elhatározás: Felkészülök a bűnbánat szentségének befogadására életem alapos megvizsgálásával.