Az élet forog kockán
2020. április 8. Nagyszerda

Mt 26,14-25
A betániai vacsora után egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: ,,Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?” Azok megígértek neki harminc ezüstöt. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: ,,Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?” Ő azt felelte: ,,Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ,,A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: ,,Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.” Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: ,,Csak nem én vagyok az, Rabbi?” Ő azt felelte neki: ,,Te mondtad.”

Bevezető ima: Uram Jézus, legnagyobb vágyam, hogy elkísérjelek ezen a héten, amikor a szenvedést és a halált magadra vállalod megváltásunkért. Csak arra kérlek, hogy add meg nekem a hitet és a kitartást, hogy elérjek a kereszt lábáig. Tisztítsd meg szeretetem, hogy magam helyett Te élj bennem!

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy állhatatos legyek, és végsőkig kitartsak a hitben!

1. Önző indíték. Azzal, hogy Júdás megszakította bizalmi kapcsolatát Jézussal, felszínre került valódi személyisége: bűnös ösztönei még a legfontosabb erkölcsi törvényen is felülkerekedtek. Egy barát olyannak szereti a másikat, amilyen; az ellenség pedig úgy kezeli a másikat, mint egy tárgyat. A barátság megkívánja, hogy szeressük embertársunkat, ezzel szemben az önzés megsemmisíti a baráti kapcsolatot. Az ember saját magát alacsonyítja le, ha meggyalázza a szeretetet. Miután Júdás elvesztette Isten iránti szeretetét, úgy kezelte Jézust, mint egy tárgyat, ami az ő személyes érdekeit szolgálja. „Mit akartok nekem adni…?” - így tárta fel indítékát. Júdás erkölcstelenné vált: annyira csábították a csillogó ezüstök, hogy nem érdekelte az ártatlan vér kiontása sem. Ezért fáj, ha önző vagyok. Fáj, ha nem érdekel, amikor mások nagy árat fizetnek, míg én csak a saját boldogulásomat keresem. Isten fel akarja törni kőszívemet. Mindig nyitottnak kell lennem a szükséget szenvedők iránt, hogy Isten iránti szeretetből szolgáljak nekik.

2. Közel az idő. Jézus érezte, hogy eljött az idő. Ünnepnek nevezte a húsvéti vacsorát barátaival. Jézus az Isten Báránya, aki azért jött, hogy elvegye a világ bűneit (vö. Jn 1,29). Az utolsó vacsorán Jézus olyan példát mutatott, amit követnünk kell: úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket (Jn 13,34). Jézus kész volt arra, hogy az értünk vállalt szenvedését ünnepként ülje meg, mivel a valódi barátság örömét hordozza magában. Én kész vagyok-e arra, hogy a barátságért boldogan vállaljam a nehézségeket? Meg szeretném tanulni, hogyan kell áldozatot hozni Jézus Krisztusért.

3. Értelmetlen megtagadás. Júdás nyomorúságos állapota az árulás után megmutatja, hogyan vakítja el a bűn a bűnöst. A valódi ígéretet üres ígérgetésre cserélte: Júdás számára biztosítva volt az örök élet Krisztus barátságán keresztül, és ezt az ígéretet cserélte el a harminc ezüst által nyújtott illúzióra. A valódi hűség Krisztusban van, aki önként adta életét barátaiért. Júdás mégis elárulta a bizalmát, és azoknak kötelezte el magát, akik elutasítják, és magukat megtagadták tőle – csak ezüstöt adtak az ártatlan vértért. A bűn egy hazug álarc mögött rejtőző ember lényegét homályosítja el: Krisztus, az Isten Fia – a „vagyok, aki vagyok” – megpróbálta Júdás lelkében visszaállítani Isten képmását és a hozzá való hasonlatosságot. Azonban egy áruló szív válaszát hallotta: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” – az igazság határozott tagadásával befejeződik Júdás kapcsolata Istennel. Milyen értelmetlen a bűnt választani. Mennyire ellenmondásos a saját akaratunkat Isten akarata fölé helyezni. Uram, őrizz meg az árulástól!

Beszélgetés Krisztussal:  Uram, dicsőítelek és magasztallak irgalmadért és barátságodért. Adj nekem kegyes szívet, hogy mindig Téged szolgáljalak. Add, hogy soha ne vezéreljen az áruló önzése és vak szíve!

Elhatározás: Ma újra alkalmat keresek - a szeretet kreativitásával - , hogy időmet és képességeimet embertársamnak áldozzam Isten iránti szeretetből.