Az őszinte önismeret bátorsága
2022. március 26. Nagyböjt harmadik hete – szombat

Evangélium:
Lk 18,9-14
Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.« A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!« Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Bevezető ima: Mennyei Atyám! Kérlek, erősítsd meg lelkemet a mai imában, hogy le tudjam vetkőzni az öndicsőítés romboló szokását, és úgy lássam magamat; olyan elesettnek és segítségre szorulónak, amilyen valójában vagyok. Segíts, hogy teljes szívemből bízzak irgalmadban, és abban, hogy Teelőtted nem kell jobbnak mutatkoznom, mint amilyen valójában vagyok. Add felismernem, hogy csak akkor tudsz segíteni rajtam, hogy kegyelmeddel felülemelkedjek gyöngeségemen, amikor le merem vetni álarcomat.

Kérés: Uram! Add felismernem az alázat fontosságát!

Elmélkedés:

1. Aki büszke, nem jut be Isten Országába. A büszkeség, amint azt a mai evangéliumban láthatjuk, eltakarja előlünk Istent, és megrontja a másik emberhez fűződő kapcsolatunkat. Még „hálánk” is saját magunk burkolt dicséretévé válik: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember …” Annyira eltelek önmagamtól, hogy meggyőződésemmé válik, hogy saját erőmből értem el erényeimet, és ez a jó teljesítményem tetszik Istennek. Jézus azonban kegyelme által kiűzi belőlem a büszkeség démonát, ha felismerem bűnösségemet, és a segítségét kérem. Ha önmagam helyett Istent kezdem dicsőíteni, és az alázat kegyelmét kérem Tőle. „Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.” (Zsolt 51,19)

2. Őszinte önvizsgálat. Engednem kell, hogy Isten megnyerje lelkemet, mielőtt nekilátok a világot vélt saját erényeimmel meghódítani. Az igazi alázat bűnre hajló emberi létünk valódi elfogadásában rejlik: „Istenem! Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz.” Isten kegyelmének köszönhetően tudok csak hibáimból újra és újra talpra állni. Csak úgy viszonyulhatok szeretettel a többi emberhez, ha már alaposan magamba néztem , és kértem Istentől a kegyelmet, hogy felismerve saját bűnösségemet és gyengeségemet, embertársaimnak is megbocsássak.

3. Bizalom Istenben. Nagyon melléfogok, ha bizalmamat önmagamba vetem. Nem én vagyok a hit tárgya, hanem Isten. Bizalmamat Istenbe kell vetnem, aki mindig hű marad. Végtelen irgalma igazolja bizalmamat. Keresnem kell Isten megbocsátását, hogy amint Ő megbocsátott nekem, irgalmát továbbadhassam embertársaimnak. Akkor ők is bízhatnak bennem, mert én Isten szeretetének a nevében cselekszem. Ezáltal pedig elvezetem őket is az Istenbe vetett végső bizalomhoz. „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Jn 3,17). Semmi nem jogosít fel arra, hogy öntelt legyek vagy ítélkezzek mások felett! Legyek kész az alázat útját követni, mert ez az egyetlen út, amely a Mennybe vezet!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, köszönöm mai tanításodat az alázatos bűnösről és az önelégült farizeusról. Kérlek, oltalmazz meg mindig attól, hogy a gőg torz szemüvegén keresztül nézzek magamra, amely megakadályozza, hogy felismerjem hibáimat. Ha Te a végsőkig el tudtál menni az alázatban, add, hogy ezt én is meg tudjam tenni!

Elhatározás: Elmélkedek az Eucharisztiában jelen lévő Megváltónk végtelen alázatosságáról.