A sikeres ember – Jézus szerint
2022. március 15. Nagyböjt második hete – kedd

Evangélium:
Mt 23,1-12
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz; „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”

Bevezető ima: Jézusom! Bár a szememmel nem látlak téged, tudom, hogy Te most is velem vagy. Köszönöm Neked, hogy egészen közel vagy hozzám, amikor imádkozom. Köszönöm, hogy félelem nélkül Rád bízhatom minden vágyamat, gondolatomat, nehézségemet és gyöngeségemet. Te jobban ismered legbelső lényemet, mint én magam; és szelíd szeretettel terelsz a szentté válás útján. Köszönöm, hogy a tenyereden hordozol! Irántad való bizalomból és hálából szeretném felajánlani Neked a bűnbánatomat és a Beléd vetett reményemet.

Kérés: Uram, segíts olyan alázatosnak lennem, amilyen Te vagy!

Elmélkedés:

1. Önzetlen felebaráti szeretet. „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája.” Miből ismerjük fel, hogy valóban Istenért dolgozunk-e? Onnan, ha nem várunk áldozatunkért semmi jutalmat. Például, amikor a szegényeket szolgáljuk, akik semmivel nem tudnak érte fizetni, legfeljebb egy hálás mosollyal. Amikor a lelki szegénységben szenvedőkön próbálunk segíteni, akik nem ismerik Istent, sőt, nem ritkán éppen gyűlölettel viseltetnek iránta és az Ő követei iránt. Ilyenkor hála helyett akár szenvedés és bántás is kijuthat nekünk osztályrészül... Krisztus nem vágyott az emberek elismerésére. Amikor dicsérték Őt, azonnal továbbindult egy másik helységben hirdetni az evangéliumot. Én is Krisztus lelkületével szolgálok másokat? Vagy mások elismerését, saját dicsőségemet is keresem, miközben másoknak adok?

2. Ki Jézus valódi követője? A keresztény hitelességet nem egy megszerzett és elismert rang adja meg, hanem az önzetlen szolgálat a valódi mércéje. Nem szabad ezért visszariadnunk a félreértettségtől, a társadalom mércéje szerinti látszólagos sikertelenségtől. Ferenc pápa azt tanítja, hogy Isten a szegényekhez való viszonyunk alapján ítél majd meg minket: „Az első kérdés, amit Jézus feltesz majd nekünk ez: Milyen a kapcsolatod a szegényekkel? … Amikor Jézus azt mondja, hogy »szegények mindenkor lesznek veletek«, ezzel ezt mondja: Én mindig veletek leszek a szegényekben. Ott leszek jelen.” (Homília a Szent Márta házban, 2020. április 6.) Isten valójában a rászorulók szolgálata közben csiszolja, növeli a szeretetünket és az ehhez szükséges különféle erényeket. Ne tartsuk ezért értéktelennek a mások számára láthatatlan, néha talán megalázó apró szeretet-szolgálatokat, mert valójában éppen ezek a legértékesebb tetteink Isten szemében! „Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”

3. Senki sem jó, csak az Isten. Jézus soha nem kereste a népszerűséget és mások elismerését. Visszautasította az előkelő helyeket a vacsoráknál és a zsinagógában, és nem fogadta el a hízelgő köszöntéseket: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Mk 10,18) Milyen nehéz azonosulnunk az Ő isteni alázatával! Olyan mélyen átitat minket az eredendő bűn: a gőg. Ez az, ami a legalattomosabban eltávolít bennünket Istentől, és annyira gyakran észre sem vesszük! Egyfajta hamis biztonságérzetet keresünk abban a gondolatban, hogy „elég jó vagyok – hiszen megfelelek a környezetem elvárásainak”. Jézus szembesít minket azzal, hogy nem tarthatjuk önmagunkat jónak, mert minden, ami értékes bennünk, az Isten ajándéka a számunkra. Ha ezt a tanítását sikerül a szívünkkel is megértenünk, akkor többé nem okoz majd gondot Jézus követése az alázatosságban. Kérjem ezt a kegyelmet Istentől!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, tudom, hogy soha nem lehetek olyan alázatos, mint Te, de szeretnék ebben az erényben jobban növekedni. Szeretném elhagyni a büszkeségemet, ami életem oly sok területén okozott már kárt. Szeretnék mindig a Te példádra gondolni, és hozzád hasonlóvá válni. Kérem ehhez a Te kegyelmedet!

Elhatározás: Jézus segítségét kérem, hogy felismerjem azokat a helyzeteket, amikor gőgösen viselkedem másokkal szemben. Emlékeztetem magamat arra, hogy minden talentumomat Istentől kaptam ajándékba, és semmi sem a saját érdemem. Ezért semmi okom nincsen arra, hogy bármikor is magas lóról kezeljek másokat.