Fektess be Krisztusba!
2020. április 6. Nagyhétfő

Jn 12,1-11
Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?” Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: „Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Bevezető ima: Jézus, legnagyobb vágyam, hogy elkísérjelek ezen a héten, amikor a szenvedést és a halált magadra vállalod megváltásunkért. Csak arra kérlek, hogy add meg nekem a hitet és a kitartást, hogy elérjek a kereszt lábáig. Tisztítsd meg szeretetem, hogy magam helyett Te élj bennem!

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy állhatatos legyek, és végsőkig kitartsak a hitben!

1. Hála – jó illatú áldozat. Amikor Jézus eltűnik egy keresztény életéből, akkor az elveszíti értelmét, hiszen Krisztus az életünk. Krisztus a mi valódi kincsünk. Ő az a kincs, amiért mindent érdemes eladni. Nem tarthatom meg az életem, a vágyaim anélkül, hogy ne adjam át Krisztusnak szívemet. Lázár, Márta és Mária ezt jól tudták. Jézus néhány nappal ezelőtt támasztotta fel Lázárt a halálból. Ugyanígy ajándékoz Jézus az én lelkemnek is életet – minden alkalommal, amikor meggyónom bűneim. Nem véletlenül mondja Szent Pál: „Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben.” (Kol 3,3) Krisztusért kell élnem. Képességeimet az Ő szolgálatába kell állítanom. Ahogy Mária, én is felnyitom nárduszolaj üvegcsémet, és nem érdekel az ára. Ha nem ezt teszem, mindent elveszítek. „Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.” (Ef 5,1-2).

2. Hálátlanság – szegényes áldozat. Az önzés vakká és hálátlanná tesz. A fukarság megveti mások jóságát, és kigúnyolja az alázatosak jótevőik iránti hódolatát. A javaim szolgája vagyok? Irigy vagyok, mert nem birtokolhatom mások gazdagságát? Krisztus megszabadítja azokat, akik szeretnek és bőkezűek. Ha önzésből megtartom magamnak Istentől kapott javaimat, ez azt jelenti, hogy saját istent készítek magamnak: „Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.” (Kol 3,5). Nem a szegényeket szolgálom, ha megvetem azokat, akik Krisztusban találták meg kincsüket. Árulás rejlik az olyan júdási lélekben, amely saját alantas vágyainak rabja. Jobb elkölteni az apró pénzem, és tömjénáldozatot bemutatni Istennek, mint felhalmozni az ezüstöt, ami egyébként a megvesztegetés díja lenne. Krisztus életébe akarok befektetni, hogy el tudja venni nyomorultságomat.

3. Krisztus a mi kincsünk. Krisztus megvédi azokat, akik hittel élnek, akik ismerik a valódi szeretet áldozatának értékét: „Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt.” A mi ismeretünk szerint ez a világ elmúlik, csak a szeretet örök. A teremtés ajándékai értéktelenek, hacsak nem arra használjuk őket, hogy szeretetet ajándékozzunk általuk. Ha Jézus meghal az egész világért, csak Isten szeretete marad fent. Ha úgy tűnik is, hogy minden elveszett, a szerető lelkek nem vesztek el. „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?” (Mk 8,36-37). Ezért fogom javaimat, az egész életemet Krisztusnak szentelni. Az önzők elmulasztják a szeretet lehetőségét: „Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Amikor teljes odaadással szeretjük Istent, ez elvezet minket arra, hogy Krisztust szeressük embertársainkban.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, én inkább akarom Mária jó illatát árasztani, mint Júdás rossz szagát. Tanítsd a lelkemet odaadásra, hogy mindent, amit tőled kapok, a Te szolgálatodba állítsak, hogy gazdag gyümölcsöt teremjen, és azt ne tegye tönkre önzőségem. Segíts, hogy ne mulasszak el egy lehetőséget sem, hogy embertársaimban téged szolgáljalak!

Elhatározás: Ma ismét keresni fogom az alkalmat, hogy - betartva a járvány alatt is a rendelkezéseket - időmet és képességeimet szeretetből áldozzam Istennek és felebarátaimnak.