Óvakodjak a langyosságtól!
2022. február 8. Évközi ötödik hét – kedd
Emiliáni Szent Jeromos, Bakhita Szent Jozefina szűz

Evangélium:
Mk 7,1-13
Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az »korbán« vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

Bevezető ima: Jézusom, köszönöm, hogy Te ma is olyan nagyon vágysz arra, hogy találkozzál velem az imában! Köszönöm, hogy mindig, szünet nélkül számíthatok a Te irántam való szeretetedre, aminek a mértéke nem függ attól, hogy éppen mennyire érzem magamat jónak vagy bűnösnek. Köszönöm, hogy mindig beléd kapaszkodhatok, mint kisgyermek az édesanyjába. Mert Te mindig ott vagy velem, és szüntelenül meg akarod velem osztani végtelen isteni szeretetedet.

Kérés: Uram, segíts, hogy őszinte szívvel, igazságban és szeretetben szolgáljalak téged!

Elmélkedés:
1. Álhűség. Jézus hitelességre hívja apostolait. Túl gyakran az úgynevezett apostolok annak a látszatát keltik, hogy követik Krisztust, miközben érzéki örömöknek engednek a szívükben. Bár a farizeusok külsőleg igyekeznek a szentség látszatát kelteni, az a mód, ahogyan Jézussal és az emberekkel bánnak, felfedi igazi énjüket. Jézus „fehérre meszelt síroknak” nevezi őket (Mt 23,27): kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival. Az önigazolás lesz a vesztük. Az ilyen hozzáállás a büszke embernek rövidtávú biztonságot ad, de ez csupán illúzió, hiszen nem az igazságban gyökerezik. Az én életemben előfordul-e, hogy csak az ajkammal dicsőítem Istent, de szívemben másként gondolkodom vagy a cselekedeteimmel éppen ellenkezőleg viselkedem? 

2. Hamis imádat. Az igaz imádat az alázattal kezdődik: amikor a lélek felismeri, hogy nincsen benne semmi jó önmagától, hanem minden jó Istentől származik. A farizeusok nem imádták Istent igaz szívvel, hiszen saját magukat imádták. Sokkal többre tartották saját hírnevüket és büszkeségüket, mint az Istentől jövő szeretetet. Vallásgyakorlatuk saját hírnevük fényezése volt csupán, ahelyett, hogy az Írások tanításainak a mélyére akartak volna hatolni.

3. Hamis és igaz vallásgyakorlás. A farizeusok nem Isten dicsőségére gyakorolták vallásukat, hanem saját maguk dicsőítésére. Ezzel szemben az Atya igaz imádata abból áll, hogy Istent mindenek fölé helyezzük. A valódi hit azt kéri tőlünk, hogy Isten vágyait és érdekeit saját magunk vágyai elé helyezzük. A vallási hagyományok annyiban értékesek számunkra, amennyiben hozzásegítenek Isten imádatához és önzetlen szolgálatához. Ha azonban szívbeli odaadottság nélkül,  csupán szokásként végezzük azokat, akkor egyfajta hamis cselekedetekké válnak, melyek egy álszent vallásosságot eredményeznek. Ahelyett, hogy közelebb vezetnének Istenhez, inkább eltávolítanak Tőle. Ezért szüntelenül virrasztanunk kell afölött, nehogy elfakuljon az Isten iránti szívbéli szeretetünk, és lángoló vágyunk arra, hogy az Ő társaságában éljük le az életünket! Mert akkor Isten nekünk is azt üzenné, amit a laodiceai egyház vezetőjének:  „Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel 3,15-16)

Beszélgetés Krisztussal: "Uram, Istenem, vedd el tőlem mindazt, ami akadály közted és köztem!
Uram, Istenem, add meg nekem mindazt, ami Hozzád vezet!
Uram, Istenem, szabadíts meg magamtól, és add, hogy egészen a tiéd lehessek!" 

Elhatározás: Lelkiismeretvizsgálatot tartok, hogy felismerjem: talentumaimat saját dicsőségemre vagy Isten nagyobb dicsőségére használom-e fel. Melyek azok, amiket rosszul használok? Mik azok a helyzetek az életemben, amelyekben Isten dicsősége helyett a saját sikeremet keresem?