Alkalom a dicsőítésre
2020. április 5. - Virágvasárnap

 Mt 21, 1-11

Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” - kérdezgették. – „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” - felelte a nép.

Bevezető ima: Uram, szeretnélek ezen a héten elkísérni az úton, amelyen átöleled a keresztet és a halált, hogy megmentsél minket. Csak azt a hitet és kitartást kérem tőled, amely lehetővé teszi, hogy ne csak elinduljak, de el is jussak a kereszt tövéig. Tisztítsd meg a szeretetemet, hogy ne én, hanem Te élj bennem.

Kérés: Uram, add meg nekem a végsőkig való kitartás kegyelmét a hitben!

1. Oldozzátok el a szamarat! Az Úr Jézus Teremtő és Megváltó. „Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1, 3). Az univerzum összes teremtménye közül Jézus egy kötőféken tartott szamárra és csikójára formál jogot. Ez Isten terve, ez Isten akarata. De kié a szamár? „A jogosan szerzett vagy kapott magántulajdonhoz való jog nem szünteti meg a Föld eredeti, az egész emberiségnek szóló ajándékozását. A javak egyetemes rendeltetése elsődleges marad még akkor is, ha a közjó előmozdítása megköveteli a magántulajdon, a hozzá való jog és használata tiszteletben tartását.” (KEK 2403). Jézus azt akarja megmenteni, ami a sajátja. Én útjába állok-e ennek? Szorítom-e a kötőfék végét? „Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy őt mindennél és mindenkinél jobban szeressék, és tanácsolja nekik, hogy mondjanak le mindenről, amijük csak van, Őmiatta és az evangélium miatt. Kevéssel szenvedése előtt példaként állította eléjük a jeruzsálemi özvegyasszonyt, aki szegénységéből mindent odaadott, egész megélhetését. A parancs, hogy a szívnek szabadnak kell lennie a gazdagságtól, kötelező föltétel a mennyek országába való belépéshez.” (KEK 2544). A kérdés az, hogy Jézus számon kéri-e majd tőlem az ajándékokat, amelyeket Isten bízott rám? Micsoda szegénységről tesz tanúságot, ha ezek a javak soha senkinek nem válnak hasznára! Mekkora hálátlanság, ha nem fizetem vissza az igazi tulajdonosnak, ami megilleti őt!

2. Engedd el! A mesternek szüksége van arra, amivel én rendelkezem. Elküldi követeit, hogy eloldják a teremtményeket, amelyeket magamhoz láncoltam. Amit én „tulajdonomnak” hívok, az valójában mind az övé. Ha mindenemet, amim van, a magasabb célnak rendelem alá, szabad leszek. Az Úrnak van egy terve, amelyet teljesíteni akar. Együttműködhetek, vagy ellenállhatok neki. A királyom a teherhordó szamaramon akar hozzám jönni. „Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.” (Zsolt 145,17) Engednem kell, hogy megválthasson engem. „Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján.”

3. Dicshimnuszt énekeljetek! Néhány hívő lélek felismeri Jézus Krisztusban az Istent. Én ott vagyok-e köztük? Dávid Fia a szent városba érkezik teljes alázatban, elrejtve hatalmát. A szelídek és alázatosak tudják, hogyan fizessenek adót Isten Fiának egy egészen egyszerű gesztus által. Az útra terítik köpenyeiket és ruháikat. Egyszer már hallották Jézus szavait: „Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is” (Lk 6,29). Még mindig bánt, hogy elvette a szamaramat, így sajnálok minden további tiszteletet? A Megmentőm meg akarja váltani a köntösömet és kabátomat is… Ő, aki hamarosan a hátát tartja az ostorcsapások elé… értem. Terítsem én is a földre a ruhámat! És ha egy napon majd a húsvéti fénytől megvilágosultan örömmel énekelek, hadd tegyem félre a büszkeségemet és irigységemet, hogy a dicséret tiszta szívből jövő lehessen: „Hozsanna Dávid Fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, tudatában vagyok annak, hogy mennyi anyagi dologhoz ragaszkodom. Belekapaszkodok a teremtményekbe vetett álreménykedésbe, amely nem elégíti ki a legmélyebb vágyaimat, és nem oldoz fel bűneimtől. Lépj be az életembe, és szereteteddel tégy szabaddá engem. Taníts meg ajándékaidat a Te nagyobb dicsőségedre használni!

Elhatározás: Ma tudatosan használom fel az időmet, tehetségemet Isten és a felebarátom - első sorban családom - iránti szeretetből, hogy önzetlen szándékkal cselekedjem.