Szolgálat és túláradó öröm
2022. február 2.
Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Evangélium:
Lk 2,22-40
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Bevezető ima: Mennyei Atyám! Köszönöm neked a hitemet! Köszönöm neked, Szentháromság; köszönöm mindhárom Isteni Személynek az értem hozott áldozatokat! Kérlek, Szentlélek Úristen, tölts be a mai imában szent jelenléteddel! Növeld bennem a Szeretetet, és adj erőt az Isten akaratához való hűséghez!

Kérés: Uram, segíts, hogy még jobban vágyjak mindenemet odaadni Neked, és szolgálni Téged a szeretet útján.

Elmélkedés:
1. Jézus találkozik Atyjával. Milyen különlegesen kegyelemteli pillanat lehetett, amikor az újszülött Jézust Mária és József bemutatták Isten színe előtt a jeruzsálemi templomban! Bizonyosan nagyon mély áhítat kerítette hatalmába őket ebben a szent légkörben. Gondoljunk most bele e csodálatosan felemelő pillanatba! Isten elhatározásából és teremtő aktusából megszületett az Egyszülött Fiú, aki által Önmagát küldte emberi teremtményei közé a földre. Jézus bemutatásakor a Mennyei Atya és a Második Isteni Személy: a megtestesült Ige egészen mély találkozása történt. Ez a találkozás az emberiség megváltásának hatalmas, világformáló kegyelmi kiáradását indította el! De ennek a feltétele Mária és József szabad akaratból megvalósított, Istennek engedelmes élete volt. Ebben a pillanatban mélyen átélhetjük emberi szabad döntéseink nagy jelentőségét Isten terveinek megvalósulásában! A mi emberi közreműködésünk nélkül Isten semmit nem tehet értünk! 

2. Az Isten jelenlétére nyitott szív. Istennek e túláradó jelenlétét abban a pillanatban a Jeruzsálemi templomban azonban kevés ember érzékelte igazán. Azoknak a szívét tudta csak megérinteni, akik egész életükben hűségesek voltak Istenhez. A gyermekben csak az agg Simeon és az idős Anna prófétanő látta meg az Izrael népének megígért Messiást. Minden ember olyan mértékben tudja felismerni Isten jelenlétét, amennyire odaadja önmagát, egész életét Isten szolgálatára! Bár ez a szolgálat nehéz, folyamatos áldozatokat, lemondásokat igényel – Isten azonban a benne remélőket bőségesen kárpótolja minden nehézségükért és szenvedésükért. Ők meglátják Istent – és nem csupán akkor, amikor átlépnek az örök életbe, hanem már itt, földi életükben is.

3. Isten szolgálata túláradó öröm forrása. Mit tegyünk, hogy magunk is mindjobban megtapasztaljuk Isten jelenlétét az életünkben? Mária és József magától értetődően engedelmeskedtek az Úr törvénye előírásainak. Ez az engedelmes lelkület tehát a legelső lépés, amit meg kell tennünk az Istennel való találkozás érdekében. Ne vegyük elő az emberi okoskodást, amikor Isten – akár az Egyházon, akár saját lelkiismeretünkön keresztül – olyan dolgokat kér tőlünk, melyeket nehezünkre esik teljesíteni vagy nem értünk. Ha nem tudjuk a miérteket, legyünk akkor is engedelmesek Istennek! A második fontos lépés, hogy ne emberi erővel akarjunk Istennek szolgálni, mert ez csakis a Szentlélek segítségével fog sikerülni. Amint az agg Simeont is Ő vezette a templomba. Azért hallotta meg a Szentlélek hangját, mert Istent egész életében fontosabbnak tartotta önmagánál. Ez teszi a szívet nyitottá a Szentlélek felismerésére.  Hasonlóképpen élt Anna prófétanő is, aki „böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal”. Imádságos, Istennek szentelt életének nem maradt el a gyümölcse sem: amikor megpillantotta a gyermek Jézust, túláradó mennyei öröm járta át, amely Isten fenséges dicsőítésére indította őt. Az Istent szolgáló élet gyümölcse ez a minden földi örömöt messze túlszárnyaló lelki boldogság, melyet nem csak Anna prófétanő, de minden Őt szolgáló gyermeke megtapasztalhat.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, tedd lelkemet templommá, mely méltó arra, hogy belépj hozzám! Szívem falait díszítse a tisztaság, őszinteség és igaz törekvés mindenben, amit mondok és cselekszem. A padozat, amelyen lépkedsz, hordozza az alázat és engedelmesség pecsétjét, és vezessen el engem a Veled való minél teljesebb egységre!

Elhatározás: Ma egy szentséglátogatásban megújítom a Krisztus Szíve iránti személyes odaadásomat, és megemlékezek minden megszentelt életű férfiról és nőről szerte a világon, akik ezen a napon újítják meg szerzetesi fogadalmukat.