Higgy, és Isten megsegít!
2022. február 1. Évközi negyedik hét – kedd

Evangélium:
Mk 5, 21-43
Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

Bevezető ima: Jézusom, kihez fordulhatnék először, ha nem Hozzád? Ismét adtál egy új napot. Ez az ajándék arra szólít, hogy hozzád jöjjek, és téged hallgassalak. Hitem azt mondja, hogy semmi sem lehet jobb annál, mint hogy a Te útmutatásodat kövessem. Kérlek, jöjj az életembe és mások életébe is! Bárcsak jobb és teljesebb lenne szeretetem; add kegyelmedet, hogy mindennap növekedjek benne!

Kérés: Uram, segíts, hogy jobban bízzak és higgyek Benned a nehézségek közepette is!

Elmélkedés:
1. „Tizenkét éve vérfolyásban szenvedett”: Amikor a bajok túl sokáig tartanak vagy túl nagyok, az ember azt hiszi, hogy Isten nem gondol ránk. Már nem érdekli a nyomorúságunk. Minden jel arra mutat, hogy elfelejtett, és már nem törődik velünk. De Isten csak látszólag van távol. Új körülményeket teremt számunkra, amelyek közepette teljesen új módon tapasztaljuk meg jelenlétét. A reményért vívott hosszas, kemény és állhatatos küzdelem Istennek lehetőséget ad arra, hogy szentségének még nagyszerűbb gyümölcseit készítse elő számunkra. A vérfolyásos asszonyban és a haldokló kislány apjában, Jairusban az érett, élő hit példáit láthatjuk, amely legyőzi a borúlátást, és túllép az elöljárók hideg számításain és felületes ítéletein. Ez a hitünkben végbemenő növekedés egy lelki csoda: Isten egyik legfontosabb kegyelme számunkra! Felkészít, hogy azt tudjuk mondani Istennek: „Uram, legyen meg a Te akaratod!” Sok csoda éppen ebben a pillanatban tud végbemenni, amikor életünket teljesen rábízzuk Istenre. Ha Isten akarata az adott helyzetben nem a testi gyógyulás, akkor a lelkünket fogja gyógyítani, és megadja a szükséges erőt a betegség üdvösségszerző hordozásához.

2. „Miért fárasztanád a Mestert?” Az édesapa ismerősei próbálják lebeszélni őt a reményről, a Jézus hatalmába vetett bizalmáról. „Reménytelen az eset, add fel!” Az apa azonban hallgat Jézus biztatására: „Ne félj, csak higgy!” Milyen csodálatos szavak! Valójában mi is mindennap bátoríthatnánk magunkat Jézus e szavaival! Olyan sokszor elfog bennünket a kísértés az életünk különféle nehézségeiben, hogy feladjuk Istenbe vetett reményünket, és megmaradjunk saját emberi kereteink között. „Legyünk reálisak ­– gondoljuk sokszor magunkban – nem fog menni.” De ha hittel segítségül hívjuk Jézust, akkor nagyon sokszor megtapasztaljuk – a legkisebb problémáktól kezdve a legnagyobbakig, hogy Ő az emberi határokat meghaladóan, isteni hatalmával cselekszik az életünkben. Elsimítja a hegyeket és feltölti a völgyeket, isteni szeretetével egyengeti földi utunkat.

3. „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Azon a napon nagyon sok ember vette körül Jézust, lökdöste a tömeg, mindenki meg akarta érinteni. De Ő csak egy ember érintésére figyelt fel: a vérfolyásos asszonyéra. Miért? Mert ez az asszony nem csak fizikailag, hanem bizalommal telt hittel érintette meg Őt. Jézus mindig ilyen érintésekre vágyik! Amikor imádkozunk, figyeljünk rá, hogy ne csak az értelmünk szavai legyenek, amit Neki mondunk. Hogyan tudunk valóban Jézus szívéhez szólni? Senki sincs olyan közel hozzá, mint aki bízik Benne, aki alázatosan fordul hozzá, és az életében mindent Tőle remél. Az asszony feltétel nélküli hittel fogadta, bármi történjék is, bármi is legyen Jézus válasza. Akik szenvednek, és türelmesen kitartanak a hitben és az imádságban, azok a Krisztussal való egység magasabb szintjét tapasztalják meg! Forduljunk ezért egész szívünkkel Jézus felé! Helyezzük minden bizalmunkat a mi csodálatos Megváltónkba! Ki másban remélhetünk, ha nem Őbenne? Ezt a feltétlen bizalmat és odaadást törekedjünk megélni minden egyes nap!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy szenvedéseim révén az irántad való bizalmam elmélyüljön, és közelebb kerüljek hozzád! Nyisd meg szívemet, hogy úgy keresselek téged, ahogyan Te akarod!
Nem azt kérem, hogy boldog legyek vagy szomorú,
egészséges vagy beteg,
gazdag vagy szegény,
szabad vagy szolga.
Nem kérek jót vagy rosszat,
mert a jó keserves, ha nem jössz vele;
a keserűség jó, ha eljössz vele.
Mert hogyan legyen a jó nélküled jó,
És a keserűség, ha veled jön, akkor bizony, az a legjobb.

Elhatározás: Törekszem felismerni Krisztus jelenlétét minden nehézség közepette.