Ne félj! Az Úr itt van veled!
2022. január 29. Évközi harmadik hét – szombat

Evangélium:
Mk 4,35-41
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Bevezető ima: Jézusom, Te az egész teremtett világ Ura vagy, mégis figyelemre méltatsz engem, parányi porszemet. Bár tiéd minden e világon, mégis lemondtál hatalmadról, és szabad akaratot adtál nekem. Segíts szüntelenül kegyelmeddel, hogy jól gazdálkodjak a nekem ajándékozott szabad akarattal! Segíts hogy akaratom megegyezzék a Te isteni akaratoddal!

Kérés: Uram, add meg, kérlek, a kegyelmet, hogy jobban felismerjem isteni nagyságodat!  

Elmélkedés:
1. Jézus, az értem aggódó barát. E történet szembesít engem azzal, vajon milyen lábakon is áll az én hitem? Még mindig nincsen elég hit bennem? Oly sok éve próbálok közelebb kerülni Istenhez a szentségek és az imádság által, és mégis annyira gyakran szembesülök hitem gyöngeségével! De el tudjuk-e képzelni Jézust e jelenetben úgy, hogy zordan tanítványaira mordul, és összehúzott szemöldökkel, haragtól szikrázó szemekkel kéri számon rajtuk hitük hiányosságait? Az evangéliumokban Jézusról elénk táruló kép alapján ez meglehetősen valószínűtlennek tűnik. Sokkal inkább hihető, hogy egy szerető, jót akaró barát aggodalmával teszi fel a kérdést az apostoloknak: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?”

2. Szelíd és együttérző. Ezzel a szerető aggódással követi Jézus az én hitem fejlődését is. Nem számonkér, hanem minden alkalommal, amikor találkozom Vele, segítő kegyelmeit nyújtja felém. Ne féljek ezért soha Jézushoz fordulni, és őszintén megnyílni előtte! Tárjam fel előtte bátran nem csupán hitem hiányosságait, de az életem bármely területén megtapasztalt hibáimat, gyengeségeimet is. Közelítsek Isteni Fenségéhez minden félelem nélkül, teljesen megbízva az Ő mindenben együttérző szeretetében. Legyek egészen biztos abban, hogy amint megsegítette gyönge hitű tanítványait a rémisztő viharban, ugyanúgy siet az én segítségemre is – bármikor, amikor kérem!

3. „Ki lehet ez?” – kérdezgették egymást a meglepett tanítványok. Mi már tudjuk a biztos választ: Ő a mindenható, és mégis szelíd és alázatos Isten. Aki Úr a világ minden eleme felett, és ezáltal Úr minden félelmen is! Ő az, aki szelídségével és alázatával legyőzte a gonosz uralmát. Ő az, aki mindig szelíd, pedig erősebb a világ minden más hatalmánál. „Miért féltek?” – kérdezi most tőlünk is. Jézus arra vágyik, hogy elhiggyük végre: ha Őbenne bízunk, akkor nincsen okunk semmiféle félelemre!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, köszönöm, hogy Te oly nagyon aggódsz az én hitem miatt. Köszönöm, hogy nem fedsz meg a hiányosságaimért, hanem nap mint nap türelmesen segítesz a növekedésben. Köszönöm, hogy soha nem kell félnem Tőled!

Elhatározás: Végiggondolom, hogy van-e bennem félelem az Istennel való kapcsolatomban. Ha igen, miért? Mi lehet az oka? Hogyan tudnék megszabadulni ettől?