Találjam meg Istent a legegyszerűbb dolgokban!
2022. január 28. Évközi harmadik hét – péntek
Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító

Evangélium:
Mk 4,26-34
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.” Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Bevezető ima: Jézusom, feléd megnyitott szívemmel jövök ma Hozzád. Tudom, hogy szeretnéd bennem is elültetni a Szeretet vetőmagját, és segíteni akarsz, hogy minél több gyümölcsöt teremjek. Bízom abban, hogy a veled töltött időben kiárasztod rám kegyelmedet. Szeretnélek jobban megtalálni Téged, és a Te szeretetednek egyre alkalmasabb közvetítőjévé válni.

Kérés: Uram, segíts, hogy  ne vakítsanak el a világ felszínes történései, hanem megtaláljam az időt és helyet minden napomban arra, hogy Téged meghalljalak és találkozzak szerető Szíveddel!

Elmélkedés:
1. Jézus kihívó egyszerűsége. E példabeszéd felhívja a figyelmünket arra, hogy soha ne a látszat alapján ítéljünk! A mustármag, amikor elvetik, jelentéktelen, alig látszik – mégis belőle sarjad ki a legnagobb kerti vetemény. Hasonlóképpen Jézus egy teljesen egyszerű, feltűnés nélküli, hétköznapi jelben rejtette el a világ legnagyobb kincsét: TELJES Istenségét. Istennek ez a döntése nagyon fontos üzenetet hordoz számunkra! Boruljunk térdre a Szent Ostya alázatos egyszerűsége előtt, és vizsgáljuk meg egészen őszintén a szívünket! Vajon kész vagyok-e arra, hogy felismerjem Isten jelenlétét az egészen egyszerű, hétköznapinak tűnő dolgokban, eseményekben vagy személyekben? Az evangéliumok jelentős szereplői mindannyain a kor szemével nézve egészen észrevétlen, teljesen jelentéktelen emberek benyomását keltették. Belül azonban telve voltak Isten világosságával és jóságával!

2. A világ vakító csillogása. Tekintsek most magam köré és önmagamba! Milyen sok haszontalan tárgy vesz körül, amelyek csupán e világ csillogását hivatottak szolgálni. Milyen sok haszontalan gondolat tölti be napjaimat, amelyek csupán e világ elvakító, felszínes történései körül forognak! És most nézzem meg az emberi kapcsolataimat is. Vajon nem vakít-e el a világi csillogás, társadalmi pozíció és hírnév, amikor a barátaimat megválogatom? Tudom-e ugyanolyan fontos és értékes embernek tartani munkahelyem takarítóját, mint igazgatóját? Felmerült-e már bennem, hogy lehetséges, hogy Jézus éppen a legkisebbnek tűnő embertársamban rejtőzött el a legteljesebben? Elgondolkodtam-e már azon, hogy Jézust a csend egyszerűségében, a legmonotonabb munka másokat szolgáló alázatában vagy a fájdalom magányában találom meg a legjobban? Akkor, amikor nem vonja el Róla a figyelmemet semmilyen felesleges és értéktelen evilági díszlet, melyek csak a pillanatnyi jó közérzetünket biztosítják...

3. Az egyszerűség vezet el Istenhez. Engedjem meg Jézusnak, hogy a Szent Ostya egyszerűségének vonzása egyre jobban és jobban betöltse a szívemet! Nap mint nap feltehetem ezt a kérdést önmagamnak: mivel tegyem ma az életemet egyszerűbbé és átlátszóbbá Isten számára? Hogy az Ő fénye keresztül tudjon hatolni a világ erőszakos harsogásán, amellyel – gyakran anélkül, hogy tudatosan felismerném – mint egy vastag betonfallal, körülbástyázom magamat. És megakadályozom, hogy Isten jelenléte elérjen, és bevilágítsa az életemet.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, köszönöm, hogy Te soha nem fáradsz bele abba, hogy szüntelenül keressed a találkozást velem! Kérlek, ültesd el ugyanezt a mély vágyat az én szívembe is; és kegyelmeddel növeszd az irántad való vágyamat égig érő fává!

Elhatározás: Meglátogatom az Oltáriszentséget, és kifejezem az egyszerűségben jelen lévő Jézusnak hódolatomat és alázatomat.