Ne az emberekre, hanem a Szentlélekre hallgassunk!
2022. január 22. Évközi második hét – szombat

Evangélium:
Mk 3,20-21
Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.

Bevezető ima: Uram, Jézus! Hálás vagyok neked az értünk odaadott életedért! Köszönöm, hogy az Evangélium hirdetése fontosabb volt számodra önmagadnál. Kérlek, hogy a mai imában növeld bennem a Te szeretetedet, amely oda akarja ajándékozni magát mindenkinek – minden körülmények között.

Kérés: Mennyei Atyám! Kérlek, vedd ki belőlem az önzés mételyét, és tölts el még jobban Önmagaddal!

1. Jézus otthon. Tudjuk, hogy Jézusnak Kafarnaumban volt az otthona nyilvános működése alatt. A mai rövid rész az evangéliumból arról tudósít, hogy a mi Urunk még otthon sem talált nyugalomra. Mindenhonnan özönlöttek hozzá az emberek, akik az Ő segítségére szomjaztak. Mi, ha egy fárasztó munkanap után hazaérkezünk, a megszolgált nyugalomra vágyunk. Az időnket azonban még ekkor is meg kell osztanunk másokkal: vár a családunk vagy mások, akikért felelősséggel tartozunk. Választhatjuk azt, hogy ilyenkor inkább bezárkózunk önzésünkbe, és csak a pihenéssel törődünk. És dönthetünk úgy is, mint Jézus, hogy örömmel szolgálunk szeretetünkkel mások felé akkor is, amikor ez komoly fáradságba, önmegtagadásba kerül. Ez utóbbi a kereszt útja, ami fizikai értelemben ugyan nehéz, de ez az az út, melyen kézzelfoghatóan megtapasztaljuk Isten közelségét. Ő újra és újra meglep minket hűségével és találékonyságával, ahogyan segítségünkre siet az érte vállalt nehézségeink közepette. Jézus mindig megerősíti ígéretét: „az én igám édes, az én terhem könnyű” (Mt 11,30).

2. A másokért odaadott élet. „Isten az alapján ítél majd meg bennünket, hogy milyen volt a kapcsolatunk a szegényekkel.” – tanítja Ferenc pápa. Jézus a végsőkig elmegy, hogy a gyógyítás és a tanítás lelki és testi táplálékát nyújtsa a szükséget szenvedő embereknek. Lemond arról, ami számára kellemes lenne: hogy hazatérve végre jóllakjon; mert tudja, hogy a körülötte összegyűlt emberek szükségletei még ennél is sürgetőbbek. Példájával erre hív bennünket is. Mondjunk le Isten országa érdekében arról, ami csupán a saját vágyaink kielégítését szolgálja: hogy komfortosan és kellemesen érezzük magunkat. Mert ennél sokkal fontosabb Isten országának építése a lelkek javára.

3. Egy „őrült” élet Istenért. Ezt az önátadást Isten ügyéért emberi logikával nem lehet sem megérteni, sem megvalósítani. Csakis akkor, ha egészen személyes kapcsolatban élünk Istennel a Szentlélek közvetítésével. Ehhez az imában és a szolgálatban való mindennapi gyakorlással juthatunk el. Így voltak ezzel a szentek is, ők is hosszú évek alatt formálódtak Isten kegyelme segítségével azokká az önmagukat Isten ügyéért odaadó emberekké, akiknek ma ismerjük őket. Ez a fajta „őrültség” az, melyről Jézus rokonai azt hitték, hogy a Mester „eszét vesztette”. De ő nem törődött ezekkel az értetlen emberi reakciókkal, hanem haladt tovább elszántan a Szentlélek sugallatait követve. Tegyünk magunk is ugyanígy!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, kérlek, jobban megértenem a Te Atyádért vállalt „őrültségedet”! Segíts, hogy valóban elhiggyem: ha én Téged szolgállak, akkor Te minden szükségemben mellettem állsz, és gondoskodsz az életemről és a lelkem üdvösségéről a Te szent akaratod szerint. Segíts megtapasztalnom, hogy ezen az úton járva minden földi örömnél nagyobb lelki örömöket ajándékozol nekem a veled való szeretetkapcsolat által.

Elhatározás: Imában elgondolkodom azon, milyen lemondást kér tőlem Isten az Ő odaadottabb szolgálata érdekében.