Istennek nélkülözhetetlen kincse vagyok!
2022. január 21. Évközi második hét – péntek
Szent Ágnes szűz és vértanú

Evangélium:
Mk 3,13-19
Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Bevezető ima: Mennyei Atyánk! Milyen felfoghatatlanok számunkra a Te útjaid! Meg nem érthetjük, milyen nagy szeretettel és bizalommal érzel irántunk, mellyel munkatársaiddá választottál bennünket. Add, hogy a mai imában jobban megérthessem ezt a titkodat, és jobban átérezzem az irántam táplált szeretetedet és bizalmadat.

Kérés: Jézusom, segíts kegyelmeddel, hogy a mai imában növekedjek az Istennek való önátadásban!

Elmélkedés:
1. Isten nagylelkű ajándékai. „Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak” – írja az evangélium. Jézus azért jött közénk, hogy minden isteni értékét továbbadja nekünk, embereknek, és bennünket az Ő teljesértékű munkatársaivá formáljon. Sokszor felmerül bennünk a kérdés Isten felé: „Miért nem semmisíted meg, Uram, ezt a sok rosszat itt a földön? Miért nem avatkozol közbe, hiszen Te mindenható vagy?”  De hol lenne a mi emberi méltóságunk, mely a jó és a rossz közötti döntés szabadságában áll, ha Isten egymaga akarna mindent „kézi vezérléssel” irányítani a világban? Az Istennel való együttműködésünk méltósága egy nagy misztérium, emberi létünk egyik legfontosabb eleme. Jézus tehát ezért hívta meg az apostolokat, hogy együtt munkálkodjanak vele saját maguk és mások üdvösségéért. Szolgálatuk minden pillanatában szabadságukban állt Jézus kérésére igent mondani vagy nemet mondani.

2. Az ember méltósága. Isten hatalma olyan végtelen, hogy nem csorbíthatja még az sem, hogy egészen megalázza magát az emberi szabad akarat előtt. Ő úgy döntött, hogy teljesen kiszolgáltatja Önmagát nekünk: országának növekedéséhez nélkülözhetetlenül szüksége van a mi igenünkre, a mi munkánkra és küzdelmeinkre. Elmélkedtem-e már ezen az igazságon, hogy Istennek milyen nagy szüksége van rám? Mint egy magatehetetlen betegnek az ápolóra… Ha belegondolok ennek mélységeibe, akkor felértékelődik minden pillanat és minden cselekedet az életemben! Soha többé nem kísérthet meg a gondolat, hogy „nem vagyok elég értékes, és nem is tudom, hogy mi haszna van az életemnek”. Biztos lehetek benne, hogy Isten szemében minden pillanatban tehetek valami értékeset az Ő győzelme érdekében. És Istennek erre szüksége is van, neki szüksége van rám! Minden mosollyal, minden rövidke imával, a legapróbb másokért végzett szolgálattal nagy örömöt szerzek az én alázatos és szelíd Istenemnek!

3. Istenben maradni. Ahhoz azonban, hogy az életemet ilyen szemmel lássam, a Szentlélek „szemüvegére” van szükségem. Hát vegyem fel ezt a szemüveget, hogy vágyni tudjak arra, hogy mint a szőlővessző a szőlőtőn, mindig Istenben maradjak! Ahhoz ugyanis, hogy Istent tudjam szolgálni, nekem is szükségem van az Ő jelenlétére és kegyelmeire az életemben. Ferenc pápa így tanít erről:  „Ez a kölcsönös egymásban maradás egy misztérium, az élet gyönyörű misztériuma. Istennel kölcsönösen szükségünk van egymásra, és ez a kölcsönös megmaradás eredményezi a gyümölcsöt. Ez a keresztény élet! Igaz, a keresztény élet a parancsolatok betartása is, amit meg kell tenni. A keresztény élet a nyolc boldogság útján való járás, ezt is meg kell tenni. A keresztény élet az, ha irgalmas cselekedeteket hajtunk végre, ahogy az Úr az evangéliumban tanítja, ezt is meg kell tenni. De van más is: ez a kölcsönös megmaradás. Mi Jézus nélkül nem tehetünk semmit, ahogy a szőlővesszők tehetetlenek a szőlőtő nélkül. Ő pedig úgymond nélkülünk nem tud semmit tenni, mert a gyümölcsöt a szőlővessző termi, nem pedig a szőlőtő. Ez a kölcsönös megmaradás adja a bőséget, a termést.” (Homília, 2020. május 13.)

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, legyél a Mesterem, és vezess egyre mélyebbre az Atyával való együttműködés misztériumában! Segíts, hogy egyre jobban meghalljam vágyaidat, amit Te rajtam keresztül kívánsz véghezvinni ebben a világban embertársaim javára. Szabadíts meg az önző gondolatoktól és vágyaktól, és növeld az Atya mindenható szeretetébe vetett bizalmamat.

Elhatározás: Az Oltáriszentség előtt arra kérem Jézust, hogy segítsen mélyebben átéreznem az Atya nagy szükségét az én együttműködésem, az én érte hozott cselekedeteim iránt. Kérem segítségét, hogy félelem nélkül tudjak gondolni erre a nagy feladatra, és örömömet tudjam lelni minden cselekedetben, amit Isten győzelméért teszek.