Szentlélek vagy merevség?
2022. január 19.  Évközi második hét – szerda

Evangélium:
Mk 3,1-6
Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

Bevezető ima: Uram, Jézusom! Köszönöm neked, hogy Szentlelked által ma is magadhoz vonzasz engem. Köszönöm, hogy imára hívod a szívemet, mert mindennap oly nagy vággyal szeretnél találkozni velem. Add a mai imában kegyelmedet, hogy én is a szívem mélyéről vágyjak szüntelenül együtt lenni veled!

Kérés: Uram, segíts megszabadulnom azoktól a rossz szokásaimtól, melyek akadályoznak, hogy befogadjam szeretetedet, amit Szentlelked által közvetíteni akarsz nekem. Növeld bennem a nyitottságot és figyelmességet Szentlelked iránt!

Elmélkedés:
1. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton. A farizeusok viselkedéséből egyértelműen látszik, hogy vallásosságuk mennyire messzire került Isten eredeti szándékától: a szeretet középpontba állításától. A zsidó vallási vezetők többségének a szíve nem volt nyitott Istenre, és nem hallották meg a Szentlélek sugallatait. Ehelyett az Istennel való szövetség ingyenes meghívását ideológiává, emberek által felállított törvények betartásává alacsonyították. Isten ezért nem tudja már felszítani bennük az emberek iránti együttérzést. Önzővé és merevvé váltak, akik nem képesek felismerni a szeretet hívását. Ezt a hibát mi, keresztények is elkövethetjük, ha hitünket csupán betartandó szabályok gyűjteményévé tesszük. Isten ennél sokkal többet akar adni és kérni is tőlünk: a vele való mindennapi egységet és a szeretetével való tevékeny együttműködést. Ez a Szentlélek sugallatainak követésével valósul meg, melyre fokozatosan válhatunk egyre alkalmasabbá. Azáltal, hogy háttérbe törekszünk szorítani önmagunkat; és gyakran hívjuk a Szentlelket, hogy legyen társunk minden cselekedetünkben.

2. „Állj ide középre!” Jézus kihívóan viselkedik a farizeusokkal szemben, mert fel akarja hívni a nép figyelmét a vallási vezetők önző és szeretettelen viselkedésére. Ezért állítja a béna kezű embert középre; egyfajta nyílt támadást intéz a farizeusok merevsége és vaksága ellen. „Ahol merevség van, onnan hiányzik Isten Lelke, mert Isten Lelke szabadság.” – tanítja Ferenc pápa (homília 2020. május 15.). A Szentlélek által közvetített szeretet szabadságát hirdeti Jézus e példájával is a népnek. 

3. Tanakodni kezdtek, miként okozhatják vesztét. A farizeusok önmaguk felé forduló, kihűlt szíve tökéletes talaj a gonosz számára, hogy megfertőzze őket az irigység és a féltékenység mérgével. Elvakultságukban nem látják a jót, amit Jézus csodáival üzen számukra: hogy elérkezett közénk Isten országa! Isten ingyenes szeretete láttán haragra gerjednek, mert sötétségükben azt nem képesek befogadni. Kérjük a Szentlelket, töltsön be és erősítsen meg minket, hogy mi magunk mindenkor el tudjuk kerülni az irigység és a féltékenység csapdáját, amely megakadályoz a szeretet iránti nyitottságban.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm jóságodat és bátorságodat! Milyen kicsiny vagyok én, és milyen óriási távolság választ el minket egymástól! Köszönöm, hogy arra hívsz – minden gyengeségemmel, bűnömmel és korlátaimmal együtt – hogy apostolod legyek. Segíts, hogy soha ne engedjek szívemben a gonosznak, hanem növeld bennem a szívbéli jóságot, hogy egyre inkább olyan legyek, mint Te!

Elhatározás: Törekszem a gonosz rosszra kísértő gondolatait minél hamarabb felismerni, és Jézus segítségét hívva csírájában elfojtani, mielőtt elhatalmasodhatnának bennem.