Jézus állandó örömre hív engem is!
2022. január 10. Évközi első hét – hétfő

Evangélium:
Mk 1,14-20
Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten (országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is
mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.

Bevezető ima: Köszönöm, Uram, hogy betelt az idő, és Te mindig velünk és közöttünk élsz! Segíts, kérlek, hogy a mai ima által is közelebb kerüljek hozzád! Add, hogy e lelki örömmel betelve magam is a Te örömhíred közvetítőjévé váljak!

Kérés: Jézusom! Segíts kegyelmeddel, hogy Téged tudjalak midig követni az Atya iránti feltétlen bizalomban!

Elmélkedés:
1. Jézus meghívása az örömre. Az Evangélium, melynek jelentése: örömhír, egy egészen különleges örömre hív meg bennünket. Ha nem így lenne, vajon Simon, András, Jakab és János otthagyták volna azonnal családjukat és munkájukat, abban a pillanatban, amint meglátták Jézust? Nem lehet másképp, mint hogy volt valami Jézus egyéniségben, ami szinte mágnesként vonzotta magához őket. Isten egészen valóságos jelenléte volt az. Ezt a jelenlétet árasztották és árasztják maguk körül mindazok, akik nyitottak arra, hogy teljesen rábízzák önmagukat Istenre és Isten kegyelmeire. Akik felismerik, hogy az Istennel való szövetségkötésben nincs semmi félnivalójuk.

2. Egyedül az Atyába vetett bizalom. Jézus tekintete felszabadultságot és elszántságot sugárzott. Olyan ember benyomását keltette, aki mindig tudja, hogy mi a következő lépés, amit meg kell tennie. Igen, mert mindig az Atyára volt figyelmes, aki lépésről-lépésre vezette őt. Soha nem volt kíváncsi, nem kérdezte, hogy holnap hogyan lesz. Soha nem méricskélt, hogy mit van kedve és mit nincsen kedve megtenni az Atyáért. Egészen biztosan tudta, hogy amit az Atya kér tőle, abban szüntelenül meg is fogja segíteni.

3. Az Atya végül mindent jóra fordít! Jézus biztonságérzete nem a bankszámlája tartalékain, az anyagi körülményein vagy a befolyásos barátain alapult. Számára egyetlen biztonság létezett: Atyja szeretetének ismerete. A bizonyosság, hogy saját életében és a világ életében Isten szerető hatalma végül mindent jóra fordít. Ennek biztos tudata adta meg számára azt az állandó belső örömöt, amit semmilyen körülmény nem tudott elvenni tőle. Ez az Ő örök vonzereje, az Ő örökérvényű örömhíre! Mi is kapaszkodjunk mindig ebbe az örömhírbe: történjék velem bármi, életemben a végső szó az Atyáé lesz, aki vár engem az Örök Boldogságban. Mert „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”  (Róm 10,13)

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus! Olyan sok teendőm van, és lármában élek egész nap. Még az is nehezen jut eszembe, hogy szükségem van a megtérésre. Segíts elfordulni a bűneimtől, és téged követni! Mosd le a bűneimet és vonzz magadhoz! Add, hogy ne önmagamban bízzak, hanem Rád emeljem a tekintetemet!

Elhatározás: Imádkozom azért, hogy Isten vegye el tőlem a jövőtől való félelmemet.