Halld, a hírnök van itt!
2021. december 23. Advent negyedik hete – csütörtök

Evangélium:
Lk 1,57-66
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédjai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!”
Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent.
Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Bevezető ima: Uram, alázatosan térdelek előtted és imádkozom, tudom, hogy tiéd a hatalom és a dicsőség. Nélküled semmi sem vagyok, de veled oly sok mindent megtehetek! Ebben bízva kérlek, segíts, hogy jól tudjak imádkozni, elmélyíteni a vágyamat, hogy szeresselek és és keresselek téged. 

Kérés: Jézusom, segíts, hogy akarjak mindig bízni Benned!

Elmélkedés:
1. Csodálatos kegyelem. Erzsébet és Zakariás számára hatalmas csoda volt, hogy idős korukra gyermekük született. Isten e csodával előre jelezte, hogy a gyermek különleges szerepet fog betölteni az Ő tervében. De Keresztelő János bármennyire is Isten különleges választottja volt, neki is szüksége volt az emberi segítségre, támogatásra és példamutatásra ahhoz, hogy jól fel tudjon készülni nem mindennapi hivatására. Nagyszerű küldetésének alapjait szülei szeretete, gondoskodása, a család biztonsága és példaadása alapozta meg. Számos nagy ember életútja indul ki abból a szeretetből, amit anyja és apja nyújt neki, miközben ők maguk a világtól elrejtve maradnak. Eléggé átérzem-e a hálát szüleim felé azért, amit kaptam tőlük? Hasonlóképpen magam is felbecsülhetetlen segítséget tudok nyújtani vér szerinti vagy akár lelki gyermekeimnek azáltal, hogyha odaadottan közvetítem feléjük Isten szeretetét. Nem csak kézzelfogható tetteimmel, hanem – amire szinte szüntelenül lehetőségem adódik – értük mondott imáimmal is!

2. Isten hívása. A gyermeket nem apja után nevezik el, hanem azt a nevet kapja, amit Isten választott neki. Nagy feszültség egy gyermek életében, ha az apja vagy anyja nyomdokában kell járnia, vagy azt a célt kell követnie, amit a szülei tűztek ki számára. Valójában mennyei Atyánk akaratában kell járnunk! Egyedül Isten adhatja meg életünk valódi értelmét és célját. Lehetséges, hogy szüleim vagy környezetem elvárása megakadályoz abban, hogy Isten velem kapcsolatos tervét végrehajtsam? Szülőként nem kényszerítem-e gyermekeimre a saját elképzelésemet? Beleszólok-e a hivatásukba vagy a házasságukba?

3. Zakariás „igen”-je. Zakariás hangja akkor tér vissza, amikor elfogadja Isten tervét, és jóváhagyja a gyermek nevét. Amikor végül „igen”-t mondunk Istennek, akkor találjuk meg életünk legmélyebb értelmét. Ekkor leszünk képesek arra, hogy békességben és örömben éljünk. Habár az Istennel élt élet gyakran nehezebb és küzdelmesebb, de mindig sokkal gazdagabb a valódi, mély lelki örömökben!      

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Zakariás csak akkor kapta vissza a hangját, amikor alázatosan és bizalommal meghajolt Isten előtt. Bár már idős ember volt, mégis hosszú utat kellet megtennie idáig. Segíts, hogy úgy tekintsek életemre, mint az alázat és engedelmesség tanulásának útjára! Adj türelmet magammal és másokkal szemben is, hogy elfogadjam tökéletlenségünket, a folyamatos úton járást.

Elhatározás: Imában megvizsgálom az életemet, hogy mire kellene „igen”-t mondanom, amit Isten kér tőlem.