Jézus választ ad a kételyeinkre
2021. december 15. Advent harmadik hete - szerda
Boldog Brenner János áldozópap és vértanú

Evangélium:
Lk 7,19-23
Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát. Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Bevezető ima: Mindenható Atyám, néped menedéke és ereje! Te véded az ellenségtől és örökké megóvod azokat, akik bíznak benned. Bárcsak kitartóan keresnénk akaratodat, és megtalálnánk a hozzád vezető utat a hívő engedelmesség által!

Kérés: Uram, segíts, hogy a hit szemével lássak!

Elmélkedés:
1. Mást várjunk? János hitte, hogy Jézus a Messiás, hiszen a Szentlélek egészen egyértelműen kinyilvánította neki, amikor megkeresztelkedésekor a galamb képében leszállt Jézusra. Mégis, a gonosz őbenne is kételyt tudott támasztani. Elbizonytalanodott abban, hogy amit ő isteni üzenetnek tulajdonított, az valóban Istentől származott-e vagy esetleg csak ő „mesélte be” magának. János, bár szent ember volt, bizonyos dolgokban még emberi módon gondolkodott. Mint Jézus kortársainak általában, neki is nehéz volt megértenie, hogy Isten uralma nem azonnal, dicsőséges és látványos módon érkezik el. Még nem értette meg Isten végtelenül türelmes és együttműködő tervét: hogy Isten nem leuralni akarja az embereket, hanem az Ő Országát fokozatosan, a mi hétköznapi, emberi küzdelmeinken keresztül akarja megvalósítani. János még nem azonosult eléggé Isten lelkületével, ezért értetlenséggel nézte Jézus megaláztatásait és nehézségeit. Bizony, nem így képzelte el magában Isten küldöttjének az eljövetelét... Sokszor hasonlóképpen vagyunk mi is. Milyen gyakran vágyódunk arra, hogy Isten most és azonnal mutassa meg hatalmát, győzze le a gonoszt és szabadítson meg a szenvedéstől. Érthető emberi vágyunk ez, és Istent valóban nem is érintik érzéketlenül a szenvedéseink. Ő mindig kész arra, hogy akár csodákat is megtegyen értünk!

2. Jézus gyógyít és szabadít. A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít: „Jézus a maga szavait számos »erővel, csodával és jellel« kísérte (ApCsel 2,22), melyek mutatják, hogy az Ország Őbenne jelen van. Ezek bizonyítják, hogy Jézus a megígért Messiás.” (KEK 547)  Éppen ezt látjuk a mai evangéliumi részben. Jézus rengeteg beteget meggyógyít, gondja van a földi életünk nehézségeire is. Amit Isten nem tud és nem is akar legyőzni, az a nekünk ajándékozott szabad akarat. Hiszen éppen ez tesz bennünket a legértékesebb teremtményekké. Ezzel magyarázható az a sok akadály, amely Isten útjában áll ahhoz, hogy minél hamarabb megvalósuljon a Szeretet Országa ezen a földön. Vannak életünkben olyan pillanatok, amikor Keresztelő Jánoshoz hasonlóan mi is feltesszük a kérdést: „Uram, mit teszel, hol vagy mindebben?”  Néha csalódottak vagyunk, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szerintünk kellene. De Jézus sohasem ígérte azt, hogy könnyű lesz az út, vagy hogy nem fogunk szenvedni. Azt sem ígérte, hogy minden csatát megnyerünk. Azt azonban megígérte, hogy mindig hű marad hozzánk, és ha vele maradunk hitben, reményben és szeretetben, különösen a sötét percekben, akkor miénk lesz Ő a mennyben.

3. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam. Az egyik oldalon csodák, a másik oldalon elutasítás, üldözés és megaláztatás. Isten Fiának az élete összesűrítve bemutatja azt az utat, amelyet ebben a világban az Ő követői sem kerülhetnek el. Bár emberi természetünk ellenkezik, mint Keresztelő Jánosé, de ismerve megváltónk életét, fogadjuk el mindezt szelíden, ahogyan Ő maga is tette. Amikor az életünk nehézségei mégis elbizonytalanítanak bennünket, tanuljunk Keresztelő Szent János példájából, aki nem engedte, hogy kételyei belülről mardossák, és felemésszék Krisztusba vetett hitét. Mit tett ekkor? Követeket küldött az Úrhoz, és magától Jézustól tudakolta meg az igazságot. Tegyünk mi is mindig ugyanígy! Minden elgyengülésünkben és kételyünkben forduljunk közvetlenül Jézushoz! Ő ott vár minket szüntelenül az Oltáriszentségben, hogy lelkünk bensejében megadja válaszait kérdéseinkre! Amikor kételyek támadnak bennünk, forduljunk a kegyelem forrásaihoz: az imádsághoz, a szentségekhez, a Szentíráshoz, a lelki vezetéshez és a szent hagyományhoz.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te tudod, milyen nehéz türelmesen várni és csöndben szenvedni. Mind a mai napig várod a sok lelket, hogy visszatérjenek szerető Szívedhez. Nehéz perceimben add meg nekem a kegyelmet, hogy bízzak benned akkor is, ha nem igazán értem útjaidat: hogy adjak, amikor kapni szeretnék, hogy szeressek, amikor inkább önző lennék. Szűzanyám, fordítsd szívemet egyedül Jézus felé!

Elhatározás: Ma meglátogatom Jézust az Oltáriszentségben, és megerősítem hitemet abban, hogy jelen van az Eucharisztiában.