Uram, növeld a hitemet!
2021. november 29.   Advent első hete – hétfő

Evangélium:
Mt 8,5-11
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – elmegy; a másiknak: »Jöjj ide!« – akkor hozzám jön; és szolgámnak: »Tedd ezt!« – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Bevezető ima: Uram, köszönöm ezt az időt, melyet Veled tölthetek! Ez az idő napom legfontosabb része. Segíts, hogy az ima alatt el tudjam engedni a saját elvárásaimat, és tudatosuljon bennem, hogy mindenben a Te segítségedre szorulok, mert a Te teremtményed vagyok. Add meg, kérlek, azokat a kegyelmeket, amelyekkel most, mialatt imádkozom, meg akarsz ajándékozni! 

Kérés: Uram, növeld hitemet és alázatomat!

Elmélkedés:
1. A római, akinek nagy a hite. Ez a római százados a zsidókat megszégyenítő hittel fordul Jézus felé. Pedig „csak” egy külföldi, a megszálló hatalom képviselője, akitől idegen a zsidó hit. Bár nem nevelték Isten ismeretére, a szíve mégis tele van a mások iránti törődéssel és a Jézus tanítása iránti nyitottsággal.  Jóakarata nyilvánvaló abból, ahogyan a szolgájával bánik. Példájával Jézus arra akar tanítani minket, hogy az Isten iránti nyitottság mércéje nem a szavak, amiket mondunk, hanem a szenvedők iránti tevékeny szeretet: együttérzés és törődés. Jézus igéi csak a jótékony szívben tudnak gyökeret verni!

2. Az alázatos. A százados másik fontos tulajdonsága az alázatosság. „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.” Szavai annyira lényegesek, hogy mind a mai napig ismételjük a szentmisében Úrfelmutatás előtt. Ezek a szavak emlékeztetnek minket arra, hogy hibáink ellenére is Isten szeretett gyermekei vagyunk. Teremtmények, akiknek léte teljesen Istentől függ, és saját erőnkből nem vagyunk képesek jót tenni. Soha ne gondoljuk gőgösen, hogy elég erősek vagyunk, és nincs igazán szükségünk Istenre! A százados nem esik ebbe a hibába. A Jézussal való találkozása annyira tiszteletet parancsoló esemény, hogy alázat tölti el a lelkét. Én mennyire érzem át az Istennek kijáró tiszteletet, amikor szentáldozáshoz járulok és amikor imádkozom?

3. A világ minden részéről. Sokan jönnek majd a mennyei lakomára – tanítja nekünk Jézus. Figyelmeztet, hogy nem mindig azok rendelkeznek a legnagyobb hittel, akik Jézushoz a legközelebb állóknak mutatják magukat. Lehet, hogy azoknak, akik az Egyház látható kötelékein kívül vannak, jobb helyük lesz a mennyben... Nem elég, hogy meg vagyunk keresztelve és részesültünk a szentségekben.  Istenhez való közelségünk a szívünkben dől el. Krisztussal való egységünkért állandóan erőfeszítéseket kell tennünk az imában és az áldozathozatalban. 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add meg nekem a kegyelmet, hogy vágyódjak lemondani gőgömről, és másokat fontosabbnak tudjak tartani magamnál. Amint ezt Te megmutattad nekünk földi életeddel. Kérlek, kegyelmeddel növeld bennem az alázatosságot!

Elhatározás: Ma odaadóan imádkozom valakiért, aki beteg vagy megtérésre van szüksége.