Szüntelen ima és virrasztás
2021. november 27.  Évközi harmincnegyedik hét – szombat

Evangélium:
Lk 21,34-36
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”

Bevezető ima: Uram Jézus! Köszönöm neked, hogy ma is meghívsz az imádságra, a Veled együtt eltöltött időre. Add kegyelmedet, hogy mélyen átérezzem ennek a neked felajánlott időnek a fontosságát. Cselekedj lelkemben a Te szent akaratod szerint!

Kérés: Emeld fel szívemet, Uram, hogy benned éljek!

Elmélkedés:
1. Elnehezedett szívek. Földi életünk a felkészülés ideje az Istennel való örök találkozásra. Ennek része, hogy felismerjük és elhárítsuk a gonosz támadásait, amelyekkel el akarja terelni figyelmünket a lényegről: az Istennel való kapcsolatról. A szellemi küzdelem valóság, függetlenül attól, hogy tudomást veszünk-e róla vagy sem. A gonosz mindennap támad bennünket, és akár akarjuk, akár nem, fel kell vennünk ellene a küzdelmet. Kerülnünk kell minden olyan kísértést, ami a szívünket elaltatja, és hamis élményeket ad. Például, amikor a világtól várjuk megelégedésünket vagy amikor inkább a kényelmesebb időtöltés mellett döntünk mások szolgálata helyett. De megtörténhet az is, hogy az anyagi dolgok, a munka és a gondjaink annyira eluralkodnak rajtunk, hogy már képtelenek vagyunk elég időt és figyelmet szentelni a lelki életünkre. Ezért szólít fel nyomatékosan Jézus arra, hogy virrasszunk, mert nem ismerhetjük a napot.

2. Az a nap. A nagy szentek mindennap úgy éltek, mintha az lett volna életük utolsó napja. Segített nekik az, hogy a halálról elmélkedtek, abban, hogy minden napot teljességben éljenek meg. Ez nem szomorúsággal vagy félelemmel töltötte el őket, mert jól tudták, hogy Isten irgalmas azokhoz, akik Őt szeretik. „Sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretetett.” (Lk,7,47) Elmélkedjünk mi magunk is bátran naponta a mennyországról, hogy erőt meríthessünk belőle a szeretetért való földi küzdelmünkhöz.

3. Virrasztás és imádság. Jézus ezekkel a szavakkal hívta meg legközelebbi barátait szenvedése napjának megélésére: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” (Mt 26,41) Életemnek a Miatyánk utolsó szavait kell visszhangoznia. Az éberség tudatosítja a bennünk lévő gyengeségeket, és hogy ellenségek és veszélyek vesznek körül minket. Ezekkel  – Isten segítségét kérve – nap mint nap fel kell vennem a küzdelmet. Ez a tudat Krisztushoz kell, hogy vezéreljen engem, mindig őszintén és bizalommal kell hozzá fordulnom az imában. Az imádság és az éberség egymást feltételezik, kölcsönösen hatnak egymásra. Talán teljesíthetetlennek véljük, hogy Jézus szüntelen imádságot kér tőlünk. Természetesen nem úgy gondolja, hogy egyfolytában valamelyik ima szövegét kellene mantráznunk. A szüntelen imádság nem lehetetlen: amikor – Isten kegyelmével – egyszerűen érdek nélküli jóakarattal végzem az éppen soron következő teendőmet, akkor máris az imában élek. Isten nem kér tőlünk megvalósíthatatlant!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Add, hogy megértsem a virrasztás szükségességét. Ébressz fel lelki álmosságomból és nemtörődömségemből! Segíts, hogy kegyelmed által felismerjem, mik azok a kísértések az életemben, amelyek veszélyt jelentenek a lelkemnek. Tudom, hogy a Te szereteted és hatalmad mindig erősebb a gonosznál. Add, hogy kitartóan kérjem szabadításodat!

Elhatározás: Elmondok egy imát a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, hogy segítségére legyek azoknak, akik kevésbé voltak felkészülve haláluk napjára.