Lelkemet adom belétek, életre keltelek benneteket
2020. március 29. – Nagyböjt ötödik vasárnapja
Salacz Nadine, a Regnum Christi mozgalom tagja

Jn 11,1-45
Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg. A nővérek üzentek érte: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt, azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk ismét Júdeába.” A tanítványok azt mondták neki: „Mester, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?” Jézus azt felelte: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.” Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: „A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.” A tanítványok erre azt mondták: „Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.” Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!” Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!” Amikor Jézus odament, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy most is, bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.” Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?” Márta azt felelte neki: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.” Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: „A Mester itt van és hív téged.” Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: „A sírhoz megy, hogy ott sírjon.” Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. Megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” Jézus könnyezett. Erre a zsidók megjegyezték: „Íme, mennyire szerette őt!” De voltak köztük, akik így szóltak: „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?” Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, a megholt nővére azt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!” Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” S az, aki halott volt, kijött. A keze és a lába pólyába volt csavarva, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!” Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.

Bevezető ima: Uram, Jézus! Hála neked a lehetőségért, hogy ebben az elmélkedésben Veled találkozhatok. Tudom, hogy itt vagy velem, amikor az evangélium szavait olvasom, Te szólsz hozzám rajta keresztül. Kérlek, bocsásd meg hűtlenségeimet és ingadozásaimat a hitemben. Adj nyitott szívet, hogy meghalljam tanításodat! Küldd el Szentlelked, hogy imádkozzon bennem, hogy téged keresselek ebben az imában!

Kérés: Add meg nekem, Uram, hogy jobban megismerjelek! Növeld hitemet!

1. Jézus megtudja Lázár halálhírét. János nagyon részletes leírását adja Lázár feltámasztásának. Az előkészületektől a legkülönbözőbb szereplők véleményét, hozzászólásait is leírja, amiből pontos képet alkothatunk erről az egyedi és – saját feltámadásán kívül - legnagyobb csodájáról Jézusnak. Bár Jézus nagyon szereti Lázárt, nem ijed meg a halálhíre hallatán. Ő ura a halálnak, nem úgy tekint rá, mint mi, emberek, akik számára a legnagyobb félelmet és szorongást jelenti. Nyugodt marad, még vár is két napot az indulással. Az idő felett is úr. Ha az Ő példáját igyekszünk követni, vajon bennünk miért van annyi félelem és kapkodás? Isten akaratának a megvalósításában, Isten dicsőségének a megnyilvánulásában nincs szerepe az időnek. Legyünk mi is türelmesek! Ne kapkodjunk!

2. Jézus megérkezik Betániába. Hogyan fogadják Őt? Márta és Mária nagy bizalommal: „ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérünk.” Emberi látásmódunk korlátolt. Eszünkbe sem jut, hogy Isten minden fölött úr, bármit megtehet, feltámaszthatja Lázárt. Pedig megmondta az apostoloknak is, egészen világosan, hogy feltámasztja, azért, hogy higgyenek. Jézus rengeteg csodát művelt. Minden alkalommal voltak kétkedők és sokan, akik hittek Benne. Nincs ez máshogy ma sem. Jézussal való kapcsolatra csak a hiten keresztül lehet eljutni. A hitünk biztosítja azt a speciális látásmódot, hogy képesek legyünk Isten tevékenységét felismerni a körülöttünk történő eseményekben. Az olyan csapásokban is, mint amilyen egy szeretett személy elvesztése.

3. „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” Hogyan beszél Jézus az Atyával? Azt kéri Tőle, hogy támassza fel Lázárt. De nem ezt mondja, hanem hálát ad. Jézus célja Lázár feltámasztásával, hogy az Atya dicsőségét megmutassa. Jézus egész életének ez a célja. Egysége az Atyával annyira szoros, hogy fel sem merül benne, hogy az Atya ne teljesítse a kérését. Ezért rögtön hálát ad. De jó lenne, ha bennünk is ekkora bizalom élne, amikor kérünk Istentől valamit! Sokszor úgy kérünk, hogy nem is hisszük, hogy teljesíteni fogja, csak úgy bepróbálkozunk. Hátha mégis megadja, de hozzá vagyunk szokva, hogy nem teljesülnek a kéréseink. Legalábbis nem abban a formában, ahogy mi várjuk. Ehhez kell a hit és a bizalom: hogy elhiggyük, hogy az Atya megadja, amit kérünk, és hogy meglássuk, hogyan adja meg. Mert Ő a szeretet. Nem utasít bennünket vissza.

Beszélgetés Krisztussal: Drága Jézus! Köszönöm neked, hogy velem voltál ebben az imádságban. Köszönöm szeretetedet, gondoskodásodat és azt, hogy kiválasztottál, hogy meghívtál a Veled való közösségre. Köszönöm Neked a hit ajándékát. Legyél dicsőség áldott, Szent Nevednek!

Elhatározás: Ma elmondok egy tized rózsafüzért családtagjaim hitéért.