A legértékesebb adomány
2021. november 22.  Évközi harmincnegyedik hét – hétfő
Szent Cecília szűz és vértanú

Evangélium:
Lk 21,1-4
Jézus egy alkalommal megfigyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

Bevezető ima: Szeretett Jézus! Köszönöm, hogy élettel és élő hittel áldottál meg, hogy ezt az időt és ezt az imádságot neked ajánlhassam fel. Kérlek, adj nekem nagylelkűséget, hogy örömmel neked ajándékozzam saját magamat és mindenemet, amim van.

Kérés: Uram, kegyelmeddel tegyél egyre jobban képessé arra, hogy boldog szívvel megosszam másokkal, amit Tőled kaptam!

Elmélkedés:
1. A gazdagok. Jézus a persely előtt ült. Mit látott Jézus, amikor körültekintett? Többet, mint amit mi láthatunk. Ő a szíveket látta: azt,  hogy sok szív csak egy pár cseppet „préselt ki” biztonságot jelentő gazdagságából. Csupán egy szimbólumot, ami nem fájt, és amit nem is volt nehéz adni.  Az adakozást sokan csak egy Istennel szembeni kényszerű kötelességnek tekintik. Az imádságban eltöltött idő kegyelme tudja csak átformálni emberi önző szívünket, és megéreztetni velünk az önzetlen ajándékozás valódi boldogságát. Jézus arra hív, hogy nagylelkűen szánjak időt mindenekelőtt az imára, hogy gazdag szívemet az özvegyasszonyéhoz hasonlóvá formálhassa. Kérjem tőle ma különösen is ezt a kegyelmet, hogy tegye érzékennyé a szívemet a körülöttem lévők szükségletei iránt, s adja meg a készséget az önajándékozásra.

2. Egy szegény özvegy. Ez a szegény özvegy bizalommal adott Istennek, mivel tudta, hogy Isten továbbra is gondoskodni fog róla. Nem volt más kívánsága, minthogy Istennel együtt és általa legyen. Derűsen, és sorsával megbékélten adott; nem kételkedve, hanem tele bizalommal. Reménye egy olyan emberé volt, aki lelke legmélyén tudja, milyen nagyon szereti őt Isten. Jézus ezt a teljesen Istenre hagyatkozó bizalmat állítja ma elénk példaképnek. Emberi erővel lehetetlen ezt elérni, de Ő mindig készen áll kegyelmeivel, hogy az erényeket növelje bennünk. Tanuljak ettől a szegény özvegytől, hogy a balsors ne a csüggedtséget növelje bennem, hanem a vak ráhagyatkozást Isten gondviselésére!

3. Odaadhatom egész életemet. Mint látjuk, Jézus számára még fontosabb az, ahogyan adunk  – annál, hogy mennyit adunk. Az, hogy mennyi érték felett rendelkezünk, gyakran nem rajtunk múlik (akár anyagi, akár lelki kincsről legyen szó). Az viszont mindig az én szabad döntésem, hogy amim van, abból mennyit tartok meg magamnak, és mennyit adok tovább Istennek és rászoruló embertársaimnak. Amink van, valójában nem értünk vannak. Azért van, hogy adhassunk, s ezáltal kimutassuk Isten iránti szeretetünket és hálánkat. Higgyek Jézusnak, hogy Ő százszorosan meg fogja hálálni nekem mindazt, amit a kincseimből másoknak ajándékozok.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Te nagy szelídséggel hívsz engem arra, hogy Benned bízzak: mint a szegény, nincstelen özvegyasszony. Kérlek, hogy kegyelmeddel növeld bennem a hitet! Add, hogy fel tudjam ismerni gondoskodásod jeleit mindennap az életemben, és ez segítsen, hogy mindig egyre jobban bízzak Benned!

Elhatározás: A Szentlélek világosságát kérem az imában ahhoz, hogy felismerjem: mit tudok odaadni még Istennek, amihez eddig túlzottan ragaszkodtam.