Egy kérdés a királyságról
2021. november 21.  Évközi harmincnegyedik vasárnap
Krisztus, a mindenség Királya – főünnep

Evangélium:
Jn 18,33-37
Abban az időben Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”

Bevezető ima: Szeretett Jézusom! Hiszem, hogy Te magad vagy az Igazság. Bízom Benned; abban, hogy gondoskodsz rólam, és képessé teszel arra, hogy észrevegyem mások szükségleteit is. Szeretlek Uram, és ezt szeretném kimutatni feléd az ima utáni vágyammal. Áldd meg ezt a törekvésemet, és alakíts át engem élő ajándékká! Szeretném „szeretetben tenni az igazságot.”

Kérés: Uram, add, hogy Igazságod és Szereteted legyen az életem!

Elmélkedés:
1. Krisztus Királyságának paradoxona. „Az én országom nem ebből a világból való.” Nem csak Jézus kortársai számára volt Jézus királysága nehéz feladvány, ugyanígy vagyunk ezzel kétezer év elmúltával is. Milyen szívesen fogadnánk mi is egy olyan istent, aki teljesíti a vágyainkat: minden betegségből azonnal meggyógyítana, ételt osztana minden nélkülözőnek vagy egy kis ima árán szeretetet vinne minden családba... Isten bölcsessége azonban nem ezt akarja. Hol lenne emberi szabadságunk méltósága, ha Isten egy csapásra megoldaná – közreműködésünk nélkül – minden problémánkat? Ő jól tudja, hogy aki minden testi jóval bőségesen el van látva, az nagyon gyakran rabjává válik ennek a földi világnak, és nem emeli fel tekintetét Isten felé. Ha minden rendben és kellemesen működne itt a földön, s nem  lenne olyan, aki segítségünkre és szeretetünkre szorulna, vajon hogyan tanulnánk meg szeretni? Istennek sokkal nagyobb terve van a mi életünkkel, mint hogy csupán a testi vágyainkat elégítsük ki. A mi isteni Királyunk ezért elsősorban nem a külső körülményeket, hanem a szívünket akarja megváltoztatni és uralni.

2. Jézus, a szívek Királya. Jézus egészen másképpen viselkedik, mint a földi királyok. Ő szegénységben született, és vállalta a sorsközösséget a világ minden lelki és testi szenvedőjével. Ő nem erőszakkal tartja fenn hatalmát, hanem az alázat és a szelídség eszközeivel. Így tud békességet hozni a földre, mégpedig a mi szívünk áldozatos szeretetén keresztül. Ennek csodálatos példáját tapasztalta meg egy ma élő francia remete: Frédéric Vermorel, egy nagyon szegény brazil család meglátogatásakor. A férj alkoholista volt, a hét gyermek közül az egyik fogyatékos, és nagyon nehéz anyagi körülmények között éltek. Az édesanya azonban ennek ellenére is mindig mosolygott. Amikor a remete megkérdezte tőle, hogyan tud ilyen körülmények között mindig mosolyogni, az édesanya ezt válaszolta: „Isten mindig velünk van. És ha én nem mosolyognék, akkor a férjem és a gyerekeim megfeledkeznének erről.” „Ez a szegények királyi méltósága” – fűzte hozzá a történethez a remete.

3. A Mindenható, aki uralkodik minden helyzetben. Milyen gyakran nem ismerjük fel, hogy saját elképzeléseink és vágyaink rabjai vagyunk! Mi akarunk uralkodni az életünk helyzetein, csak arra vágyunk, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogyan mi szeretnénk. Így beszélt Joseph Ratzinger bíboros a szubjektív, személyes értékek túlbecsüléséről: „A relativizmus diktatúrája van kialakulóban, amely semmit nem ismer el, ami végleges, és egyedül saját akaratát és vágyát teszi meg mértéknek.” (2005. április 18-án elhangzott prédikáció) Ugyanebben a szentbeszédben Ratzinger bíboros szembeállította a Krisztussal való barátságot a relatív „igazsággal”. A Krisztushoz fűződő valódi barátság az egyetlen fény, amely vezetni képes minket. Ez azt feltételezi, hogy minden mást alárendelünk neki: énünket, érzéseinket és önző vágyainkat. Az Ő útja a Szeretet és az Igazság, amelyek kizárják az önzést. Ha hiszünk az elfogott és megfeszített Krisztus alázatos tanúságtételében, és törekszünk a példáját követni, akkor meg fogjuk tapasztalni az Ő minden földi dolog felett álló uralmát! Ő már a földön is megmutatkozik számunkra felfoghatatlan és kiszámíthatatlan módokon. Misztikus módon megmutatja jelenlétét már a földön is azoknak, akik valóban bíznak benne! Mint annak a beteg ismerősömnek, aki a halála előtti hetekben mindennap hosszasan látta Jézust megjelenni betegszobájában. Így kapott tőle biztatást és bizonyosságot lelki és testi gyötrelmeiben.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Te vagy az én Királyom, és a Te Királyságod a Szeretet és az Igazság. Növeld a mai ünnepen kegyelmeddel az irántad való feltétlen bizalmamat! Add, hogy mindig bízzak szeretetedben és gondoskodásodban! Azt kérem Tőled, hogy a szívemben egyedül a Te szereteted uralkodjon.

Elhatározás: Imában elmélyülten elgondolkodom azon, mit jelent számomra Krisztus Királysága. Mennyire tudok bízni az én Királyomban? Merem-e vállalni, hogy életem döntéseit és cselekedeteit az Ő alattvalójaként tegyem meg? Fel merem-e adni saját egyéni elképzeléseimet? Kérjem mindehhez minél gyakrabban Jézus kegyelmét!