Szeretni a talentumaink arányában
2021. november 17. Évközi harmincharmadik hét – szerda
Nagy Szent Gertrúd szűz

Evangélium:
Lk 19, 11-28
Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: »Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!« Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: »Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!« Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: »Uram, mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.« Jött a másik szolga, és így szólt: »Uram, mínád öt mínát hozott.« Ennek azt mondta: »Te öt város kormányzója leszel.« Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.« Ezt így büntette meg: »A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?« Aztán a körülállókhoz fordult: »Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!« Azok megjegyezték: »Uram, hiszen már van tíz mínája.« De ő így válaszolt: »Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!«” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

Bevezető ima: Jézusom, hívom Szentlelkedet ebben az imában, hogy segítsen megérteni tanításodat. Kérem tőled a kegyelmet, hogy ne csak értsem, hanem meg is tudjam cselekedni azt, amit Te kérsz tőlem. Kérlek, cselekedj bennem Isteni hatalmaddal, és formálj új emberré: a szereteted követévé.

Kérés: Uram, Jézus! Tegyél képessé, hogy türelmes és alázatos legyek; hogy talentumaimat kitartóan használjam felebarátaim és a Te szolgálatodra.

Elmélkedés:
1. Isten Országa és a mi hozzájárulásunk. Jézus mai példabeszédében arra tanítja hallgatóit, hogy ne úgy várják Isten Országát, mint ami egyszer csak egy „varázsütésre” fog megérkezni. Ezt nem csak úgy ajándékként adja meg Isten. Bár ajándék is, de egyszersmind a saját erőfeszítésünk gyümölcse is. A példabeszédből kitűnik, hogy minden egyes ember hozzájárulása is szükséges ehhez. A gazdag úr – Isten – maga adja kezünkbe a kezdőtőkét, de a mi felelősségünk, hogy a kapott talentumainkkal arányban növeljük a kincset az életünk során. Azt is láthatjuk azonban, hogy az úr maga az, aki különböző mértékben oszt vagyonából szolgáinak. Ez a mi életünkre is igaz: nem mi tehetünk arról, hogy milyen és mekkora talentumok alkotják a kezdőtőkénket. Ne érezzünk ezért kisebbrendűséget, ha úgy látjuk, hogy mások tehetségesebbek vagy erősebbek, mint mi. Láthatjuk, hogy az Úr bőséges jutalmat ad azoknak is, akik kevesebb tőkét kaptak kamatoztatni.

2. A felelősségem a kamatoztatásban van. E példabeszéd megerősít bennünket a szorgalom fontosságában. Az úr elítéli azt a szolgáját, aki kicsinyhitűségében meg sem próbálkozott azzal, hogy gyümölcsöztesse a kapott kincset. Jézus fel akar rázni bennünket, hogy soha ne essünk a csüggedés és a reménytelenség csapdájába. Ha nagyon kevéske is az, amit adni képesek vagyunk Istennek, még akkor is hinnünk kell abban, hogy az Úr értékelni fogja igyekezetünket. Az ő szemében értékes minden egyes csekély szeretetszolgálat, amelyet szegénységünkben meg tudunk tenni. Soha ne adjuk fel, hogy szeressünk; legyen az akár csak a legapróbb mosoly is, amit éppen adni tudunk a másiknak.

3. Akinek van, annak adnak. A szeretet csakis a szeretet gyakorlása által tud növekedni bennünk! Aki pedig nem gyakorolja a szeretetet, az még a kezdeti tőkéjét is elveszíti! Ezt hangsúlyozza Jézus, ezzel a tanításával: „Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.” Nem gondolhatjuk soha magunkról elégedetten, hogy bármikor is elég jók vagyunk már a szereteteben. Hiszen a szeretetben való élet kegyelmét csak a szüntelen gyakorlás: önajándékozás által tarthatjuk meg! Mihelyt lankadunk a szeretetben, a kincsét elásó szolgához leszünk hasonlóvá. Amikor pedig fáradságot nem kímélve gyakoroljuk, Isten mindig újabb és újabb kegyelmekkel fog megajándékozni bennünket. Íme Isten Országának ökonómiája! Aki jobban szeret, azt Ura is egyre jobban elhalmozza az öröm, a szeretet és a békesség kegyelmi ajándékaival!

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, köszönöm neked ezt a mai tanításodat! Kérlek, add meg nekem a kegyelmet, hogy ne legyen bennem görcsös teljesítménykényszer; ne legyen bennem félelem attól, hogy nem tudok elég jó teljesítményt nyújtani neked. Hiszen mindaz, amit Te kérsz: a kapott talentumaink használata; és nem vársz el tőlem semmi olyat, amire nem vagyok képes. Segíts, hogy örömmel és békességgel ajándékozzam másoknak azt a jót, amit Te teremtettél belém.

Elhatározás: Tudom, hogy Jézus értékel és szeret engem, és az egyetlen, amit kér, hogy ne adjam fel a szeretet érdekében való igyekezetemet. Törekszem arra, hogy ne uralkodjon el bennem az elégedetlenség a vélt elégtelen teljesítményeim miatt. Igyekszem megérteni Jézus mai tanítását, és felszabadult örömmel adni a legkisebb jót is embertársaimnak.