Vegyes reakciók
2020. március 28. Nagyböjt negyedik hete – szombat

Jn 7, 40-53
Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: „Ez valóban a próféta!” Mások így szóltak: „Ez a Krisztus!” Némelyek pedig megjegyezték: „Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem ezt mondta az Írás: „Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?”” És a sokaságban szakadás támadt miatta. Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák elmentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: „Miért nem hoztátok el?” A szolgák azt felelték: „Soha ember így nem beszélt!” Erre a farizeusok megkérdezték őket: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.” Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, azt mondta nekik: „Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?” Azok azt felelték neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” Azután mindannyian hazamentek.

Bevezető ima: Jöjj, Szentlélek Úristen! Áraszd ki rám szereteted lángját! Segíts, hogy meghalljam hangodat az elmélkedésben és segíts, hogy akkor is hű legyek hozzád, amikor nehéz hűségesnek lenni!

Kérés: Uram, adj nekem bátorságot, amikor az emberek elismerése utáni vágy próbára teszi a meggyőződésemet.

1. Vegyes reakciók. János evangéliumában kristálytisztán halljuk Jézusról: „És az Ige testté lett.” (Jn 1,1) De szintén Jánosnál találkozunk olyan zavaros emberi reakciókkal is, amelyek Jézust körülvették. A mai részlet ennek egy jó példája: a tömegből egyeseknek Jézus a Próféta, sőt, a Krisztus, míg mások szerint nem lehet az, mert (látszólag) nem teljesíti a Messiással szemben támasztott elvárásokat. Ahogy olvassuk ezeket az evangéliumi részeket, eszünkbe jut, hogy bárcsak másképpen történt volna. Nem lett volna az sokkal nagyszerűbb, ha a tömeg vállára veszi Jézust, felemelve Őt, a főemberek és a farizeusok úgy határoznak, hogy csatlakoznak hozzá teljes szívből és hozsannát énekelve? Mégis van valami pozitívuma ezeknek a különféle reakcióknak. Amint régen, ma is vannak követői Jézusnak, és vannak elutasítói. Ez azt jelenti, hogy választanunk kell. És ez jó. Azok a lelkek, aki egyszerűen csak beállnak a sorba és mennek a többiek után, nagyon könnyen azon kaphatják magukat, hogy nem is abba az irányba mennek, ahová akartak, mert követték a tömeget. Virágvasárnap nyomatékosan is emlékeztet bennünket erre.

2. Egy senkihez sem fogható szónok. Az üres kézzel visszatérő szolgák Jézus emberi személyének hatalmát bizonyítják. Szavai szívet gyönyörködtetők voltak - „Soha ember így nem beszélt!” – mert életének tökéletes őszintesége és tisztasága igazolta azokat. A negatív reakciók, a kőbe-vésett elvárások megléte ellenére tehát a nyitott szív képes volt felfogni Jézus üzenetét. Ez kell, hogy táplálja a mi reményünket is, hogy megmaradjon bennünk a missziós lelkület.

3. Nikodémus, nem tudtál volna többet is tenni? Abban a zavaros, indulatoktól fűtött katlanban felbukkan egy másik válasz is, azé a Nikodémusé, aki éjnek idején látogatta meg Jézust (Jn 3). Ő a megszemélyesítője annak az embernek, aki tudja, mit kellene tennie, mégis belebotlik valamibe: a saját maga számára áhított emberi megbecsülésbe. Az egyetlen, ami abban a kritikus pillanatban eszébe jut, egy tárgyalást szorgalmazó kérelem. De ez sem semmi, ez a kezdet. Később Nikodémus nyilvánosan is állást foglal Jézus mellett, amikor segít Aremateai Józsefnek eltemetni Jézus testét. Ez reményt adhat nekünk, időhúzóknak. Isten kegyelme soha nem szűnik meg munkálkodni… Jobb későn, mint soha!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, a Te életedet vegyes reakciók kísérték az emberek részéről. Segíts nekem, hogy megerősítsenek engem azok a helyzetek, amelyekben szemben találom magam az evangéliummal szembeni elutasítással.

Elhatározás: Egy olyan helyzetben, amikor félelemből vagy a negatív vélemények miatt meghátrálok, felemelem szívemet az Úrhoz és bátorságot kérek tőle, hogy azt tegyem vagy mondjam, ami a legkedvesebb előtte.