A hálaadás hatalma
2021. november 10.  Évközi harminckettedik hét – szerda
Nagy Szent Leó pápa és egyháztanító

Evangélium:
Lk 17, 11-19
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Bevezető ima: Jézusom, csodálatos a te hatalmad emberi teremtményeid felett! Adj, kérlek, előtted hódoló lelkületet a szívembe, és segíts, hogy megszabaduljak gőgömtől!

Kérés: Uram, már önmagában az is a Te ajándékod, hogy képes vagyok hálát adni neked. Add meg nekem ezt az ajándékot, hogy soha ne veszítsem el a veled való közösséget!

Elmélkedés:
1. Gyöngeségünk elismerése. A tíz leprás gyógyulásának története nagyon tanulságos tanítás arról, mi szükséges ahhoz, hogy Isten valóban cselekedni tudjon testünkben és lelkünkben. Ezek a súlyosan beteg férfiak fizikai állapotuk és a társadalomból való kirekesztettségük miatt már elveszítették minden egyéni ambíciójukat. A betegség megtisztította őket teljesen a gőgtől és minden hiú emberi vágytól. Kiégett belőlük a világ mindenfajta csábítása és kísértése. Megvetettek voltak a társadalom szemében, és ez a helyzetük egészen alázatossá tette őket. Tisztában voltak kicsinységükkel és kiszolgáltatottságukkal. Ebben a lelkiállapotban egyetlen kapaszkodójuk már csak Isten volt. Ezért tudták olyan őszintén, mély hittel kérni Jézustól a segítséget. Figyelemreméltó, hogy nem is a gyógyulást kérték tőle, hanem azt, hogy könyörüljön rajtuk. E kérésükkel beismerték bűnösségüket – azt, hogy saját erejükből nem méltóak Isten figyelmére és szeretetére. És pontosan ez a helyes önértékelésük nyitotta meg számukra a lehetőséget arra, hogy Isten hatalma cselekedni tudjon az életükben, és csodálatos módon meggyógyíthassa őket.  

2. Gyógyulás. Látjuk tehát, hogy ha Isten segítségéhez akarunk folyamodni életünk bármely helyzetében, ennek legfontosabb feltétele a szívünk alázata. Amíg hiúságból mindenáron azon igyekszünk, hogy a magunk erejéből bizonyítsunk Istennek: lám, milyen jó és erős vagyok – addig elkövetjük azt a hibát, hogy Istent egyszerűen nem engedjük szóhoz jutni az életünkben! De nem szükséges megvárnunk, hogy – mint a leprásokat – egy betegség vagy más megalázó esemény tegyen minket alázatossá. Valójában ez belátás kérdése, amely lépést bármikor megtehetjük... Egyszerűen higgyünk az evangéliumnak: „Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) Természetesen Isten mindig igényt tart a mi emberi erőfeszítéseinkre, de azt szeretné, ha ezt vele együttműködve tennénk meg.

3. A hála felemel Istenhez. Az alázat és a hála egymással összefüggő erények. Minél inkább készek vagyunk beismerni kiszolgáltatottságunkat és kicsinységünket, annál mélyebben tör fel szívünkből a hála az iránt, aki segít, gondoskodik rólunk. Talán még vissza tudunk emlékezni arra a hálás lelkületre, amelyet kiszolgáltatott kisgyermekként szüleink iránt éreztünk. Bár ez a hála még nem volt tudatos, de egész lényünket átjárta. Ne késlekedjünk felindítani ezt a hálát teremtő Istenünk iránt, aki nap mint nap munkálkodik kegyelmével értünk – a mi lelki növekedésünkért és fizikai életben tartásunkért! A hálás leprás férfi különleges ajándékot kapott Jézustól: a fizikai gyógyuláson túl lelke teljes gyógyulását is. Jézus ezzel a lelki egészséggel ajándékoz meg mindenkit, aki az Isten iránti hála lelkületében éli mindennapjait! A hála felemel minket az Istennel való lelki közösségbe!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Segíts, hogy az életem mindennapi nehézségei mögött felismerjem a Te szereteted végtelenül sok ajándékát az életemben! Szabadíts meg, kérlek, az elégedetlenség kísértésétől, amely mindig a rosszat nagyítja fel. Adj nekem, kérlek, mindig hálatelt szívet!

Elhatározás: Meglátogatom az Oltáriszentséget, és elmélkedni fogok arról a sok ajándékról, melyet Isten számomra készített. Az imádságban pedig egész létemet meg fogom köszönni neki.