Jézus az ÉLET
2021. november 2. Évközi harmincegyedik hét – kedd
Halottak napja

Evangélium:
Jn 14,1-6
Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek?
Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

Bevezető ima: Uram, Jézus! Sokszor sötétben botorkálunk itt a földön, keressük utunkat, de alig látunk. Megmutattad nekünk önmagadat, hogy Te vagy az ÚT. Szeretném nem a földre leszegett fejjel járni az utam, hanem tekintetemet Terád emelni. 

Kérés: „Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett” (Szent Ambrus püspök) Uram! Nem akarok megfeledkezni azokról, akik előttem éltek, akiknek köszönhetem, hogy én is létezem. Adj vágyat a lelkembe, hogy a tisztítótűzben lévő lelkekért imádkozzak!

Elmélkedés:
1. Ne nyugtalankodjék a szívetek! Mennyi dolog van az életemben, ami nyugtalanít! És ebből mennyi a lényegtelen, és mennyi az igazán fontos? Jézus ígéretet tett nekünk, hogy a legfőbb szükségleteinkről gondoskodik. Az aggodalmaskodásunk nem old meg semmit, csak elvonja a figyelmünket attól, ami a legfontosabb: hogy bízzunk egészen Istenben és szeressünk. Mert most van az érdemszerzés ideje, most tehetek a magam és a rámbízottak üdvösségéért. Mi az, amit hajlandó vagyok megtenni azért, hogy eljussak az örök életre? Feszült készenlétben, nyugtalanul várunk oly sok dolgot: ünnepeket, fontos eseményeket az életünkben, ha egy számunkra fontos ismerős látogat el hozzánk, vagy egy magas rangú ember teszi tiszteletét az otthonunkba, munkahelyünkön. Jézus minden nap kéri, hogy higgyünk benne: Ő meg akar látogatni! Találkozni szeretne velem az imádságban és a szentségek által, de különösen is a gyónásban és az Oltáriszentségben. Ha kész vagyok találkozni Vele a mindennapokban, nyugodt lehetek, hogy a halálom pillanatában is Vele fogok találkozni.

2. Jézus az ÚT és a fény. Amikor sötét van, szükségünk van fényre, hogy meg tudjuk látni az utat. Amikor gyászolunk, sötétben érezzük magunkat. De ne felejtsük: az imádságon, Jézuson keresztül juthatunk el az eltávozottakkal való találkozás reménységére. Jézus a fény, Ő maga az Út számunkra. Az  első novemberi estéken annyi helyen lobbannak fel az emlékezés és az imádság lángjai: temetőkben, templomokban, otthonokban.  Milyen sokat jelent nekünk a gyertya fénye: tekintetünket magához vonzza és sokáig elidőzünk szemlélésével. Valamilyen különleges érzést közvetít számunkra, kapcsolatot teremtünk meleg fénye által a láthatatlan világgal. Szeretnék most én is fényt gyújtani a szívemben. Jézus fényét, amely megvilágítja életemet, és így képes leszek magamon és saját céljaimon túl látni: másokért tenni és imádkozni. Jézus legyen az utam, hogy ki tudjam mutatni halottaink iránti szeretetemet, és a kegyelmeket kiimádkozni számukra, hiszen erre hív az Egyház, és oly sok misztikus is ennek szükségességére hívta fel a figyelmet. „Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott fel értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a bűnbánat cselekedeteit  is az elhunytakért“ (KEK 1032).

3. Atyám házában sok hely van. Sokszor megkísért, hogy ez vagy az az ember annyi rosszat tett, ő már biztosan nem fér be a mennybe. Hogy jövök én ehhez? Jézus megmondta, hogy sok hely van az Atyánál. Inkább keressem a jót, imádkozzak, és bízzam Jézusra az ítéletet is, és a sebeim gyógyítását is. Ne tartsam meg magamnak az örök életbe vetett reményemet! „De sokszor előfordul, hogy a remény emberi sebekből nő ki, sok emberi sebbe, fájdalomba ereszti gyökerét, és akkor, amikor fájdalom és szenvedés tölt el minket, amikor sérültek vagyunk, akkor az ég felé fordítja tekintetünket.” (Ferenc pápa 2017. november 2.) Tudnom kell a fájdalmakat és sebeket is a kegyelem forrásává transzformálni a magam és a mások számára is. Erre is szép lehetőséget nyújt számunkra a mai ünnep!

Beszélgetés Krisztussal: Uram! Hogyan szerethetnélek téged, ha nem szeretem felebarátaimat (vö. Jn 3,17)? Add, hogy növekedjen elhunyt felebarátaim iránti szeretetem is! Segíts, hogy lelki jólétükről való gondoskodásomat azzal fejezzem ki, hogy imádkozom értük – különösen is a mai ünnepen, és az ezt követő napokban.

Elhatározás: Komolyan veszem a halottakért végezhető búcsú lehetőségét, és az előttem álló nyolc napban igyekszem ezt minél több megholt javára elvégezni.