Nem messze Isten országától
2021. október 31. Évközi harmincegyedik vasárnap

Evangélium:
Mk 12,28-34
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.

Bevezető ima: Jézus Krisztus, kihez fordulhatnék mindennap, ha nem hozzád? Egy nap majd végérvényesen hozzád fordulhatok, s ez majd akkor már örökre így lesz. Köszönöm, hogy kapcsolatunkban kezdeményezel és cselekszel. Te vagy az, aki először hozzám fordulsz, és rám nézel. Az én részem pedig, hogy naponta megpróbáljak válaszolni és rád tekinteni. Szeretném, ha ez az imádság egy előgyakorlata lenne ennek az örökké tartó rád figyelésnek. Ámen.

Kérés: Uram Jézus, taníts meg engem az önzetlen szeretet útjaira!

Elmélkedés:
1. A feladat végtelensége. Ha nyitott szívvel olvassuk a mai szentírási szakaszt, egy nagyon mély csodálat tölt el bennünket. Olyasmi érzés, mint amikor egy nyári estén a derült égbolton elterülő tömérdek csillagot figyeljük, és megérint bennünket Isten világának lenyűgöző végtelensége. A mai idézet Isten és az ember kapcsolatának lelki mélységét tárja elénk. Amikor elgondolkodunk e mondatok jelentésén, szinte beleszédülünk a lélek végtelen értékébe. Mi az ember, akit Isten ilyen hatalmas magaslatokra teremtett? Erre a felfoghatatlan méltóságra, hogy saját szabad akaratából követni hivatott – bár csak nagyon töredékesen – a Mindenható Isten tökéletes szeretetét. 

2. A Szentlélek nélkülözhetetlensége. Ha meg akarunk próbálkozni azzal, hogy e tanítást valamelyest felfogjuk, egy fontos tényt elsőként le kell szögeznünk: az ember saját erejéből soha nem lesz képes e legfőbb parancsokat teljesíteni! Az evangélium útja nem az ember magányos erőfeszítésének útja annak érdekében, hogy megfeleljen Teremtője kéréseinek. Maga Jézus sem magányos emberként igyekezett a szeretet példaadó útját járni előttünk. Egész földi élete során útitársa volt ebben Atyja Lelke. Akivel az ima által és a Lélek indíttatásainak engedelmeskedő cselekedetei által volt szüntelen kapcsolatban. A szeretet parancsa  – bár egy végtelen mélységű, mindig új kihívásokat jelentő feladatot ró ránk –, mégsem teljesíthetetlen! Mert Isten mindig kész arra, hogy segítségül adja nekünk Szentlelkét, aki az utunk során megtanít minket mindenre, amire szükségünk van (Vö. Jn 14,26). Ezen kívül a Szentlélek az, aki szép sorjában kiformálja bennünk a szeretethez szükséges erényeket – ha mi magunk törekszünk együttműködni vele. E parancstól tehát nem kell megijednünk! Isten biztosan nem kíván lehetetlent tőlünk, hanem mi vagyunk azok, akik konokságból és gőgből nem kérjük e feladathoz eléggé Isten segítségét.

3. A szívünk odaadása. Szeretni Istenünket ezt jelenti: Őt fontosabbnak tartani önmagunknál. Elismerni az Ő végtelen hatalmát életünk felett. Kételkedés nélkül bízni abban, hogy Ő hatalmával képes életünk minden egyes eseményét a mi javunkra fordítani. Vakon megbízni Isten atyai gondoskodásában. Abban, hogy ha karjaiba vetjük magunkat, akkor Ő megtart bennünket: képessé tesz minket a szeretetben való hűséges kitartásra minden körülmények között. A szeretet tehát nem az erényekben való  tökéletességet és a feladataink hibátlan elvégzését jelenti! A szeretet ilyen egyszerű: önzetlenül megteszem a tőlem telhetőt mások javáért. Ne legyen tehát félelem bennem amiatt, hogy nem tudom teljesíteni ezt a parancsot – és engedjem, hogy Isten öröme töltse el a lelkemet mindig, amikor a szeretetet gyakorlom! Így válik e legfőbb parancs számunkra is a legfőbb öröm forrásává.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, szeretném önzetlen szeretetben élni az életemet. Neked vagyok teremtve, és nyugtalan marad a szívem, míg benned el nem nyugszik. Taníts mind jobban szeretnem téged! Taníts minden másokért végzett tevékenység által egész életemben!

Elhatározás: A mai napon amilyen sokszor csak lehet, kérni fogom a Szentlélek segítségét ahhoz, hogy meghaljak önmagam vágyainak, és Jézust fontosabbnak tartsam magamnál.