„Barátom, menj följebb!”
2021. október 30.  Évközi harmincadik hét – szombat


Evangélium:
Lk 14, 1. 7-11
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki!« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb!« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Bevezető ima: Uram, segíts jól imádkoznom, hogy egyre jobban azzá az emberré váljak, akit Te kigondoltál, amikor megteremtettél engem! Csak a veled való mély, bensőséges kapcsolat által válhatok azzá, akinek elképzeltél engem. Csak így fogadhatom be azokat a kegyelmeket, amikre szükségem van, hogy előbbre jussak az „új emberré” válás útján.

Kérés: Uram, változtasd kegyelmeddel önzésemet szeretetté, büszkeségemet alázattá és bizalmatlanságomat irántad való bizalommá!

Elmélkedés:
1. Aki magát felmagasztalja. Bizonyára találkoztunk már olyan emberrel, aki egyfolytában önmagával volt elfoglalva. Amikor beszélni kezdett, más szóhoz sem juthatott mellette. Mindenkinek a róla szóló történeteket és az ő véleményét kellett hallgatnia. Talán kezdetben még szórakoztató is amiket mond, de hamarosan felismerjük, hogy itt bizony senki más nem fog labdába rúgni mellette. Bármilyen okos is, bizony hamarosan hiányolni kezdjük belőle a mások iránti figyelmességet és az alázatot. Lehet rendkívül sok jó tulajdonsága, mégis pokollá tudja tenni a körülötte lévők életét. Végül nem is érti, hogy miért menekülnek előle az emberek, és miért nem talál igaz barátra. Valójában csak egyetlen tulajdonságban lenne szükséges megváltoznia: lemondani gőgjéről. De éppen hiúsága miatt ezt nem képes felismerni, ami lehetetlenné teszi számára, hogy megtalálja a boldogságot.

2. Aki az utolsó helyre ül. Milyen öröm ezzel szemben olyan emberrel találkozni, aki képes másokra figyelve háttérben maradni. Akinek a gondolatai nem állandóan önmaga körül forognak. Lehet, hogy szinte észrevétlenül szótlan, és nem a legutolsó divat szerinti ruhákat hord, sőt, lehet, hogy a frizurája sem a legdivatosabb. De amikor jobban megismerjük, már szinte várjuk, hogy mikor fogunk vele ismét találkozni. Valamilyen megfoghatatlan örömöt és békességet sugároz, aminek olyan jó a hatókörében lenni. Biztonságban érezzük magunkat mellette. Tudjuk, hogy mindig örül nekünk, értékel minket, együttérez velünk. Tapasztaljuk, hogy minden bajban számíthatunk a segítségére. Nem feledjük a vele való találkozást, mert mintha Isten jelenlétét érzékelnénk a társaságában. Pedig lehetséges, hogy semmiféle különleges adottsággal nem rendelkezik, nem különösebben okos, ügyes vagy szép. Mégis  az ilyen emberek foglalják el az első helyeket a szívünkben. Pedig ők soha nem küzdöttek ezért, csak egyet tettek: Isten kegyelme segítségével önmagukat háttérbe helyezve a másik embert helyezték az első helyre a szívükben.

3. Az első vagy az utolsó helyet választom? Érdemes a mai példázaton elgondolkodva megvizsgálni ezért saját viselkedésemet. Vajon mennyire helyezem önmagamat a középpontba? Elvárom-e másoktól, hogy elismerjenek, hogy felnézzenek rám? Tudatosítom-e magamban, hogy minden, ami értékes és jó bennem, az Isten ajándéka a számomra? Elgondolkodom-e azon, hogy helyes-e büszkének lennem arra, ami nem az én tulajdonom, hanem Istené? Miért is vágyakozom akkor egyáltalán mások elismerésére? Tanuljak Jézustól, aki Isten létére nem tartotta magához méltatlannak, hogy a legnagyobb megaláztatásokat is elviselje szeretetből értünk. Jézus megígéri nekünk, hogy aki követi Őt az alázatos szolgálatban, azt Isten maga fogja felmagasztalni: felemelni Önmagához. De nem csupán halálunk után tapasztalhatjuk meg Istennek ezt a megbecsülését. Ő az alázatosak életét sok csodálatos ajándékkal tölti el már a földi életükben is. Megtapasztalhatják mások szeretetét, aminél nagyobb örömöt nem találhatunk! Ha megvan bennünk az alázat, hogy másokat szolgáljunk, észre fogjuk venni, hogy mi is előkelő helyre kerülünk mások szívében. 

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, oly gyakran szolgálom magamat és saját becsvágyamat! Te viszont azt akarod, hogy mások szolgálatával törődjek. Segíts nekem jobban figyelnem másokra! Hiszek neked, a mindig bölcs Istennek, hogy nekem és a másiknak is ez válik valóban a javára. Segíts, hogy megérezzem az önzetlenség jó ízét, és egészen "függővé" váljak tőle!

Elhatározás: Ma teszek egy szolgálatot valakiért, ami mentes minden önérdektől. Ezek a valódi szeretet cselekedetei. Ha úgy  teszek valamit, hogy várok érte bármit cserébe – akár csak hálát vagy köszönetet –, akkor az már nem szeretet, hanem üzletelés!