Jézusról tenni tanúságot
2020. március 26. Nagyböjt negyedik hete – csütörtök

Jn 5, 31-47

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. Ő égő és világító lámpás volt, ti pedig csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ő fényében. Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött. Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Emberektől nem fogadok el dicsőséget. Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?''

Bevezető ima: Atyám, köszönöm, hogy megengeded, hogy eléd jöjjek. Különösen is félre akarok most tenni minden figyelmetlenséget, és kérlek, töltsd el lelkemet kegyelmeddel.

Kérés: Uram, segíts, hogy tanúskodjam rólad!

1. Az Atya tanúsága. A hitünk, amelyet megkeresztelésünkkor kaptunk, a legnagyobb bizonyosságunk is egyben. A hit dolgozik a lélekben és megengedi, hogy meggyőződjünk Isten szeretetének igazságáról, amely Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá számunkra. Az Atya tanúskodik Jézus mellett. Akárhányszor kimondjuk, hogy „Jézus az Úr!”, mindig az Atya az, aki lehetővé teszi ezt számunkra. Teljes elköteleződéssel kell kapaszkodnunk a hitünkbe! Mert a hit az a hajó, amely soha nem süllyed el, bármennyire viharossá is váljon életünk tengere.

2. A tettek tanúsága. C.S. Lewis híressé vált mondásában halljuk: Jézus vagy hazug, vagy holdkóros, vagy Úr. Ha hazug vagy holdkóros lett volna, a tettei leleplezték volna; a kihűlt, bomló holtteste lett volna a végső bizonyítéka annak, hogy Ő nem a „feltámadás és az élet.” De Jézus, életében véghezvitt művei – a csodák, a mérhetetlen szeretete, a szenvedés csendje és áldozata, a sír bilincsének szétrombolása – a bizonyítékok; „a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem.” Aztán rátekinthetünk az Egyház évezredes történelmére: milyen csodálatos tetteket vitt végbe Jézus, Misztikus Teste által. Szentek ezrei állnak műemlékként előttünk és tanúskodnak Jézus szavainak hatékonyságáról. Az Egyházban még a sötét időszakok is Jézusról tanúskodnak: hogyan élte túl a pápaság a kilencedik századot, amikor a római arisztokrácia korrupt játékszereként működött? Hogyan tudott az Egyház kitörni a hűbéri rendszerből? Miért nem ürültek ki a plébániák a 2002-ben bekövetkezett botrányok után? Hogyan lehetséges, hogy a mai krízisben is, amikor a találkozás annyira korlátozva van, keressük, és ragaszkodunk az egyházi közösség erejét - ha csak virtuálisan is. Az Egyház Jézus műve, amely tanúságot tesz róla, míg Ő el nem jön dicsőségében. Az Egyházban bekövetkező reformok, amelyek a Szentlélek ösztönzésére válnak valóra, újabb bizonyítékai annak, hogy Jézus műve soha nem fog elhalványulni.

3. Életünk tanúsága. János evangéliumában Jézus állandó próbatételnek van kitéve – nemcsak a főpapok és Pilátus előtt, hanem a korabeli gondolkodásmód miatt is: ezért olyan fontos az állandó „tanúskodás”. Ma sincs ez másképp. Jézus ma is az elvilágiasodott közvélemény esküdtszéke és bírósága előtt áll. Mint minden tárgyaláson, itt is vannak jellemtanúk, akik a vádlott szavahihetőségét bizonyítják. Ahhoz viszont, hogy egy tanú hatékony legyen, neki, saját magának is szavahihetőnek kell lennie. A mi életünknek Krisztusról kell tanúságot tennie! Ha mi saját akaratunkból a középszerűség vagy a nyílt következetlenség kísértésének engedelmeskedünk, megfosztjuk a Jézus mellett mondott érveket tartalmuktól. Ha a tanú nem szavahihető, csodálkozhatunk-e azon, hogy a meghozott ítélet a vádlott bűnösségét mondja ki, és hogy a kétkedés és hitetlenség egyre mélyebb gyökeret ver a mai társadalomban?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Hiszek tebenned. Kérlek, védelmezd és növeld a hitemet! Segíts, hogy egy olyan élettel tegyek tanúságot rólad, amelyet teljesen átjár evangéliumod fénye!

Elhatározás: Teszek egy jó cselekedetet ma valakinek, aki nem hisz, hogy szóbeli érvelés nélkül is észrevegye; a hitnek valóban van hatása a katolikusok életére.