A szeretet szűk kapuja
2021. október 27. Évközi harmincadik hét – szerda

Evangélium:
Lk 13, 22-30
Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt.
Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: »Uram, nyiss nekünk ajtót!« Erre ő azt feleli nektek: »Nem tudom, honnan vagytok.« Akkor ti bizonygatni kezditek: »Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál.« De ő megismétli: »Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők!« Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában, íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”

Bevezető ima: Uram, küldd el Szentlelkedet, hogy vezessen imádságomban! Add meg kegyelmedet, hogy jól tudjak most elmélkedni, és elnyerjem mindazokat a kegyelmeket, amiket nekem akarsz adni ez idő alatt. Tudom, milyen nagyon fontos az ima ideje ahhoz, hogy jobban tudjalak követni Téged a mindennapi feladataim végzése közben. 

Kérés: Uram, ajándékozz meg a Te szereteteddel, alázatossággal és őszinteséggel, hogy bemehessek a szűk kapun!

Elmélkedés:
1. „Sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. Ezt a mondatot Jézus nem fenyegetésként mondja az Őt kérdezőnek. Szíve tele van az ember iránti szeretettel, természetes ezért, hogy nem egy rideg, szigorú bíróként akarja majd méricskélni az embereket. Szó sincs arról, hogy aki nem volt eminens az élet minden egyes feladatának elvégzésében, az ne is álmodozzék arról, hogy üdvözül. Sőt, éppen ellenkezőleg! Isten Jézus Szívének végtelen szeretetén keresztül kitárta a mennyország ajtaját minden ember előtt, akiben él az őszinte jóra való törekvés. Mindegy, hogy éppen milyen magasan tartunk az Isten felé vezető úton. Mert Jézus számára az irány a fontos: a szívünk irányultsága. Ha képesek vagyunk hálát adni Istennek jóságáért, és készek vagyunk az alázatra, hogy életünkhöz Isten segítségét kérjük, akkor életünk mindenképpen a mennyország felé tart: "Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül" (Róm 10,13). A mi részünk ebben, hogy törekedjünk a szeretet törvénye szerint élni, amennyire az adott pillanatban képesek vagyunk rá.

2. Az önző szívűek. A farizeusok és az írástudók meg voltak győződve arról, hogy az üdvösséghez vezető út a törvény szó szerinti betartása. Mindenki más, aki ezt nem teljesíti, ki van zárva az Istennel való közösségből. Emiatt közülük sokan elkövették azt a hibát, hogy csak a szabályok betartására koncentráltak, és nem ismerték fel a törvények végső célját: az Isten és a másik ember iránti szeretetet. Jézus tehát őket figyelmezteti, hogy ezen a szűkkeblű úton nem lehet eljutni a nagylelkű, önzetlenül szerető Isten országába. Mivel kihűlt szívükben a szeretet, és tetteiket csak az önzőség, a saját érdekeik mozgatják, ezért mondja nekik Isten, a mennyország Ura: „Nem tudom, honnan vagytok”.

3. „Az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók”. Jézusnak ez a tanítása nem csak kortársainak szól, napjainkban is ugyanolyan aktuális. Hányszor előfordul velünk, Jézus követőivel is, hogy a farizeusok hibájába esünk! Milyen gyakran előfordul, hogy a Szentlélek halk indíttatását azért nem tudjuk meghallani, mert mindenáron ragaszkodunk a saját elképzeléseink megvalósításához. Megtervezzük a napunkat, listát készítünk a tennivalókról, amiket a saját sikerünk érdekében fontosaknak tartunk. Hányszor gondolunk arra, hogy Jézus is ugyanezt a listát tervezné-e számunkra a mai napon? Jézus e tanításában arra figyelmeztet minket: Isten a szeretet önzetlen cselekedeteit fontosabbnak tartja üdvösségünk szempontjából, mint az elvégzett teljesítmények hosszú listáját, amiket saját magunkra gondolva tettünk meg.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom! Köszönöm ígéretedet, hogy nem a teljesítményeimen múlik az üdvöségem, hanem az alázatomon, hogy kérem-e életemhez a Te segítségedet. Ez az igazság békét ad a szívembe, mert valóban törekszem arra, hogy egyre hűségesebb tudjak lenni hozzád a szeretetben. Köszönöm, hogy Te soha nem hagysz el, és mindig számíthatok rád! 

Elhatározás: Jézus hűséges szeretete iránti hálából még jobban igyekszem legyőzni kényelemszeretetemet, amikor felismerem, hogy egy ismerősömnek éppen az én segítségemre lenne szüksége.